Beszélgetésben miért van az, ha a másik fél meg se próbál magától mondani valamit vagy témát felhozni?

Én hamar lerendezem ha valaki ilyen tahó, egyszerűen a 4. mondat után nem kérdezek tőle többet, nem mondok semmit. Biztos nem fogok erőlködni senkinek. Legutóbb egy kollégámmal volt ilyen, épp betanítás volt, és egy szót nem volt hajlandó szólni. Nem vettem a lelkemre, 3 perc alatt levettem mi a helyzet, vártam, hogy leteljen a munkaidő, addig ott ültünk mint két nyomorék, tök csendben. Akinek ez kell, annak csak gratulálni tudok. Szerintem ott már erősen problémák vannak fejben, aki így viselkedik.

35N

Én azokkal viselkedem így, akikkel nem szeretek beszélgetni, de nem is kifejezetten utálom őket. Ha kérdeznem válaszolok, elvagyok, reflektálok, de nem kezdeményezek témát. Szerintem ez nem bunkóság, hadd legyen jogom eldönteni, hogy kivel mikor és miről szeretnék beszélgetést kezdeményezni. Akinek nem tetszik, az majd otthagy engem, de valszeg észre se fogom venni a hiányát, hiszen nem érdekelt korábban sem.

Nem értem miért baj, ha valaki nem hiper extrovertált és nem érdekli minden ember.

6-os, Te például elgondolkozhatál azon, hogy csak mert neked szófosásod van, más embert iszonyúan lefáraszt, hogy jelentéktelen ostoba kis témázásokkal kell elütnie az időt.

Én MEGŐRÜLÖK attól, ha beültetnek egy olyan ember mellé dolgozni, akinek 8 órán keresztül be nem áll a szája. Nem azért mert paraszt vagyok, hanem mert sajnos nem érdekel az életed, a kutyád, a macskád, a gyereked, a gondjaid - nem vagyunk barátok ugyanis. Ellenben szeretek a saját gondolataimmal törődni, és szeretem a csendet.

Az én szemszögemből te vagy a bunkó azzal, hogy nem érted meg, hogy nem kötelességem veled barátkozni a munkahelyen.

Nem hogy nem érdekled, hanem azt várja telefonnyomkodva, hogy vedd már észre magad és ne zavard tovább.

A csend nem kínos, nem muszáj beszélgetni.