Ennek lehet jelentősége, vagy csak én gondolok mellé dolgokat?

Nagyon érdekes!

Kár hogy nem kaptál érdemi választ!

Hm

Hááát fontos tisztázni a dolgok mértékét.

"A közelembe fog ülnI" - ezzel kapcsolatban mennyire vagy megengedő? Mert azt vettem észre, hogy az ember fejben az ilyen "játékokkal" nagoyn megengedő tud lenni.

Például:

"A közelembe fog ülni" gondolod, és a szomszéd helyre ül. Stimmel.

A következőt is így szugerálod, és a két légteres vagon (fecske vonat) veled megegyező légterébe ül, de amúgy annak a másik oldalára. Erre mondhatod, hogy "végülis egy légtérben vagyunk, tehát a közelemben van, szóval bejött".

A harmadikat is szugerálod és azonos vagonba, de a másik légterű részbe ült. Erre mondhatod, hogy "hááát egy vagonban utazunk, szóval összességében mondható, hogy a közelben van".

Nem állítom, hogy így van, csak kérdezem, hogy ha megvizsgálod a dolgot, mennyire jellemző, mert szerintem tud jellemző lenni.

2. Számszerűen hány esetből hány alakul így?

Ugyanis az ember hajlamos az ilyesminél csak a sikereket számolni. Az viszont torzítja a statisztikát. Ami sikerül, az emlékezetes, ami meg nem nem, az "áh, nem szugeráltam eléggé, ez nem is ér, nem számít". Pedig a kis próbálkozás is próbálkozás.

Ezt utólag nehéz megítélni pont emiatt, mert az ember megengedő magával és egyszerűen így vésődik be. De pl mostantól konkrétan számolhatnád és MINDEN próbálkozás számít!

3. Ez egy végtelenül praktikus szemlélet, de megvan rá az esély, hogy talán a legtöbbet ez nyom a latba:

Ha kinézel az ablakon a peronra, olyan embereket látsz, akik közel vannak hozzád. Ezek az emberek a legközelebbi ajtóhoz fognak menni, hogy felszáljanak. Kövektezésképpen azokhoz az ajtókhoz, amik hozzád is a legközelebb vannak.

Azaz persze, hogy oda szálnak, hisz ott vannak!

Szóval én azt mondanám, hogy ez inkább amolyan "játék az agynak", mint amikor nem léphetsz a repedésre, vagy a mozgó jármű ablakán kinézve odaképzelsz egy futó alakot akinek tartania kell a tempót a járművel és minden akadályt át kell ugrania valahogy (jó, van aki most hall erről először, de szerepjátékos körökben ez ismert jelenség, ezt tekintik az egiyk legprimitívebb agyjátéknak ami már szerepjátéknak tekinthető).

Viszont ha te mégis úgy érzed, hogy ezt te mégiscsak bevonzod, akkor viszont nyugodtan állj szóba velük. Mi lesz előle? Legrosszabb esetben elhajtanak. De akár köthetsz egy jó ismerettséget is.

Csak ilyenkor NAGYON figyelj a másik non-verbális jeleire, mert a legtöbb ember nem szól, hogy baromira nincs kedve beszélgetni, inkább tűr, de egyértelműen levehető a testbeszédükből. Próbálkozhatsz, de ne zaklasd őket.