Hogy lehet elfogadni illetve elfogadtatni az emberekkel a sorsukat ami nem éppen olyan mint amilyen életet akartak volna élni?!

Nem kell elfogadni, vagy elfogadtatni, csak az olyan helyzeteket, amiken már nem lehet változtatni. Mint például a fogyatékosságok, amiket említettél, vagy sérülések, amik ilyet okoznak. Az elfogadás ilyen esetben nem szabad, hogy beletörődés legyen, és nem is szabad senkit ilyesmire buzdítani. Amíg ép a tudat, addig együtt lehet élni a fogyatékosságokkal, és nem szükségszerű, hogy ezek véglegesen akadályozzák az egyén életét. Nézd meg azokat, akik például karok nélkül születnek, és úgy tanulnak meg festeni. Vannak nehézségeik, sokkal nehezebb helyzetből indulnak, mint mások, de nem akarnak egy olyan életet, amit kizárólag a szenvedés határoz meg. Lehetőségeket, alternatívákat keresnek.

Ha valami még nem következett be, keresni kell rá módot, hogy elkerüld. Ha már bekövetkezett, arra kell módot keresni, hogy minél kisebb akadály legyen az életben. Ha a szenvedés, és az akadály köré építed az életed, a személyiséged alapjává teszed, akkor csak vegetálni fogsz az életben. Ha hajlandó vagy komprumisszumot kötni, és új célokat kitűzni magadnak, akkor a nehézségek ellenére is lesz öröm, és haladás az életedben.

A kegyetlenség, és könyörtelenség az életben tény, de nem úgy, ahogy az ember gondolná. A kegyetlenség, könyörtelenség azt jelenti, hogy senki sem kivétel, amit teszel, annak mindenképpen következményei lesznek. Még azok sem kivételek a szabály alól, akik ezüstkanállal a szájukban születnek.

A karma nem csak rossz lehet. Az ember olyan dolgokat is tesz, aminek előnyösek lesznek a következményei. Nem büntetés, nem jutalom, csak azt aratod le, amit elvetettél.

Az öngyilkosság nem mentsvár, nem oldja meg a gondjaidat, és nem is szabadít meg a szenvedéstől.

Másokkal elfogadtatni mindezt úgy lehet, hogy először te magad megérted mindennek a működését, aztán ha találkozol egy rászorulóval, aki segítséget kér, elmagyarázod neki mindezt, és segítesz neki megtalálni, hogy ezt követően mit tegyen, mit tehet.

Az emberi állati érzéseknek belső nemi hormonok nak meg nagyon nehéz parancsolni és úrrá lenni rajtuk.

Akartam érdemben válaszolni de ha ezzel erőszaktevőket akarsz védeni,(esetleg magadat) akkor inkább nem mondok semmit mert csúnya lenne