Alváshiánytól voltak már hallucinációitok, érzékcsalódásaitok? Akár ébren akár félálomban. Ha igen kérlek írjátok le őket.

50 óránál fekete árny kígyókat láttam mászni néhol.

Ez azért van mert agy elmérgeződik a saját salakanyagaival és kicsit gyengül az illúzió fátyla.

1995 nyarán,Svájcból hordtam haza autókat.Egy út,egy hét volt.Ilyenkor heti 25-30 órákat aludtam-többen együtt autóban ülve-ami meglehetősen kimerített.

Szeptembertől tanítottam két teljes állásban,építkeztem,és neveltem 3 gyermekem.Decemberre kimerültem,és elmém nem állt le.Éjfélig a tanítás epizódjai forogtak a fejemben,majd 2 óra körül rendszeresen felébredtem,és csak 5 körül aludtam el 7-ig.Márciusra,ez annyira kimerített,hogy rendszeresen arra ébredtem,hogy elalszom vezetés közben.Teljesen valósnak álmodtam,hogy vezetek,és elalszom.(Ez nyáron valóságos volt,hisz minden visszaúton elaludtam néhányszor,de konvojban jöttünk haza,és riasztottuk egymást,ha elalvását tapasztaltuk.)Az álom teljesen valósnak tűnt.

Gyógyulásom,kb 5 heti talpmasszázs(reflexológiás kezelés)érte el.(A gyógyszerektől elmebetegnek éreztem magam.)

A 2 óra körüli ébredés visszatér,amikor a komoly stresszt nem tudom feloldani lefekvés előtt,de az álom,és ébrenlét zavara azóta nem jött vissza.

Volt az életemnek egy szakasza, amikor jó volt, ha heti 15 óra alvás összejött. Fiatal voltam, bivalyerős, és azt gondoltam, az én testem mindent kibír.

Egyszer egy éjszakás műszakban apám szellemét láttam megjelenni. Megrögzött szkeptikus lévén később három éjszakás műszakom ment el arra, hogy minden lehetséges tükröződő felületet beállítsak úgy, mint ahogy akkor álltak, amikor a látomásom volt.

Ennek a rövid alvássorozatnak egyébként az vetett véget, hogy egyszer időpontom volt a fogászaton. Nem emlékszem már pontosan, hogyan is történt, de a lényeg az, hogy délután négyre kellett mennem. Számlapos karórám volt, és amikor felébredtem álmomból, megijedtem, hogy késében vagyok. Hamar fogat mostam, felöltöztem, és lerohantam a fogászathoz. Nem volt ott senki. Csodálkoztam, mert 4.10 volt az órámon. Mit volt mit tenni, várakoztam. Egyszer ránézek az órámra, és már csak 4 óra van... Na, akkor már végképp nem értettem a dolgot. Megkérdeztem egy járókelőt, azt mondta, fél tíz van. Csak órák múlva jöttem rá a dolog nyitjára; Végig az órám tükörképe jutott el az agyamig!