Ezzel tényleg árthatok magamnak is?

Valaki akit jó barátomnak hittem, becsapott, csúnyán kitolt velem. Gyenge pontom az igazságtalanság /tv-ben is/ most meg, hogy az élet nekem hozta be.. Tehát igen nehezen sikerül elfelejtenem, fátylat borítani rá. A tanulságot levonva, bölcsen túllépni, többet nem elkövetni ezt a hibát. A naivitásom okozta az egészet. Tehát arról van szó, hogy folyton rajta jár az eszem, szidom. A fantáziám által különböző képzelt szituációkba gondolom bele. Küldöm a "jó" kívánságaimat. Olyan is volt már, hogy munkába menet vagy jövet felhúztam a maszkot és ki is mondtam el is motyogtam, hogy kapja vissza, büntesse az élet stb. /Voltam pszichológusnál is, kibeszélni./ A közel múltban igen beteg voltam, pedig én életemben sem. Úgy érzem valami elszakadt bennem, sosem leszek már a régi. Hogyan tudnék ezen változtatni. Barátnőm szerint magamnak ártok ezzel. Visszaszáll rám. Én is kezdem ezt gondolni. Régen jókedvű, életvidám voltam. Nem akarok rámenni. Köszönöm ha elmondjátok véleményeteket.