A fizikai munka egy karmikus büntetés?

Ez egyedül arra lehetne bűntetés hogyha valaki nem tett eleget azért hogy olyan állása legyen amivel jobban boldogul. Akik közmunkások azok többnyire olyan emberek akik nem tanultak olyna dolgot amivel tudnak valamit kezdeni. És nem minden fizikai munka fizet rosszul, bár az tény hogy az elméleti munka többet fizet. Vannak viszon kivételek pl. a tanárok mert ők elég szarul keresnek pedig nem végeznek túl sok fizikai munkát és még diplomájuk is van. Én másfél éve dologozok fizika munkát (gumis vagyok) és nem kellett hozzá sokat tanulnom, mégis többet keresek mint anyám aki iskola igazgató.

Meg hát azért is kapnak kevés fizetést mondjuk a közmunkások mivel olyan munkát végeznek amit igazából bárki meg tud csinálni mert nem kell hozzá szaktudás hogy pl. utcát söpörj vagy havat lapátolj. És logikusan csak az fogad el ilyen munkát aki más munkára nem alkalmas, tehát meg is tehetik hogy nem fizetnek nekik sokat mert kénytelenek elvállalni hiszen nincs nagyon más választásuk ha pénzt akarnak keresni.

Meg hát mondhatjuk hogy a programozók igazából igazából csak a billentyűt meg az egeret nyomkodják és egy meleg irodában vagy épp otthon ülnek végig, de tegyük hozzá azt is hogy magas szintű informatikai és matematika ismeret kell hogy meg tudja ezt csinálni, amihez "dolgoznia" kellett az iskolákban.

Ez egyrészt nem bűntetés hanem csak a következménye annak hogy mit és mennyit tanultál, másrészt meg az viszont tény hogy nem arányos az ahogyan 1-2 állást megfizetnek.

Hogy a munka karma-e? Ugyan már.

Egy ép és mentálisan egészséges embernek vannak rövid és hosszútávú céljai, amiket el akar érni, ehhez pedig igenis kemény munka szükségeltetik. Az ősidőkben is kitalálta valaki, hogy bizony, senki sem tud mindent is megcsinálni, valaki valamit biztos jobban fog tudni. Pont ezért, minden embernek más és más munkát adtak. Azért, mert olyan szellemi tudáda, vagy fizikuma volt, hogy ő sokkal produktívabban tudta elvégezni. Vagy pedig mert már nem volt más, úgyszolván "jó leszel te ide is" elven, szimplán rábízták a meló rosszabbik részét, ezt hinnéd?

Hát nem! Nem volt olyan munka, ami rossz, hasztalan lenne egy község, egy törzs, egy csoporton belül.

Viszont ez nem volt kizáró ok arra, hogy ne tudjon tovább lépni. Mindenki jó valamiben, a szerencsésebbek több szakterületet is maguknak tudhatnak, a kérdés csupán az, hogy van-e lehetősége, és akarata ahhoz, hogy megragadja. Ezt a gyártósoros fejlesztést pedig pont mi, emberek találtuk ki!

A mentális leépítéshez, ahhoz, hogy azt érezd, tudd, hidd magadról, hogy nem vagy képes többre pedig szépen előre kifaragott út vezet, pontról pontra előtervezve azt, hogy hogyan is csináljunk magunkból értéktelennek hitt portékát.

Nyitó gondolatként, nem tud egyikőnk se mindent! Mindannyian értünk valamihez, mindannyiunknak megvan a maga érdeklődési köre, és ezeket kihasználva mindannyian törekedhetünk arra, hogy elérjük a célunkat. Gondoljunk csak picit bele. Az oktatásunkat oly módon formálták, hogy a tanulás, az egyetlen dolog ami igazán értékes az életünkben óly módon ki lett forgatva, hogy rosszul vagyunk, rosszul voltunk, rosszul lesznek a gyerekeink, ha egy verset, vagy éppen egy matek ZH feladatait meg kell tanulnunk, hogy teljesítsük a mércét: meg tudsz jegyezni néhány betüt, néhány számot? Az egész oktatás szinte másból sem áll, mint puszta memoriterek megtanulásából. Egy terhelési próba, meddig tudjuk elvinni magunkat, szellemünket, mentalitásunkat. Vagy mégsem? Szándékosan, gondosan felépített stratégia, hogy ne akarjunk tanulni! Ne akarjunk tudást szerezni! Az elit mit kezd egy olyan emberrel, aki mer gondolkodni, tanul, és nem mellesleg még saját véleménye is van? Saját tapasztalata? Áhh... nem. A tudás az egyetlen hatalom, amit aprólékosan eltolnak tőlünk. Vagy elzárnak, vagy olyan elérhetetlenné teszik, hogy hamarabb beletörik a fejsze, pedig valójában azt a fejszét csak élezni kellene.

Semmiből sem áll az életünk, csak munka, barátok - már akik elmondhatják magukról, hogy igenis vannak barátai -, szex, pia, alvás, néha kis kikapcsolódás a szomszéd városban, országban, vagy picit távolabb. Nincs az az ok, amiért azt mondanánk, hogy talpra, menni kell előre! Hisz úgy is megtanultuk, elmondták nekünk, hogy az úgy van, és kész. Az emberek összetévesztik a tényeket a közleményekkel. Nincs semmi, ami megmozgatná a fantáziád? Elmenni egy erdei túrára, megmászni egy hegyet? Már úgy is megcsinálták, ez nem ismeretlen számodra.

De láttad is a saját szemeddel? Nem? Nagy hiba! Az amit elmondtak róla, nem tény, csak közlemény. Tényként azt kezelhetjük csak, amit mi magunk megtapasztaltunk. Például, azt mondják, hogy szerény országunk hadat üzen a Skandináv térség lakóinak! Ez sem tény, hisz ismersz olyam embert, aki ezt mondta? Aki igenis hadat üzent? Naügye. Ez csak általánosítás, közlemény.

A munka, pontosan az, ami.

Munka, az életedért, azért, hogy többet érhess el, és megvalósítsd az álmaidat. Az egyetlen út ahhoz, hogy elérd, az a tudás.

Már csak zárójelben ugyan, de ki tehet arról, hogy 12-14, de lehet csak 8 órát kell dolgozni? Néhol kísérleteztek azzal, hogy a dolgozóknak csak napi 6 órát kellett dolgozniuk, egy hónapon át. Az eredmény pedig az lett, hogy az alatt a 6 óra alatt sokkal produktívabbak voltak a munkások, mint 8 óra alatt. Lehet, hogy a hatalmas munkaidő, a tanulás a tudás megszerzésének korlátozása, a hatalmas - légből kapott - szűrők, elvárások, amik alapján rangsorolnak minket, mind mind csak azt a célt szolgálják, hogy vakon tartsanak minket, és lefoglaljanak? A gonrolkodás a legveszélyesebb fegyver a személy kezében, ha mindenkinek menne, akkor nem lehetne ennyire könnyen rabszolgaságba zúdítani mindannyiunkat.

Amiket leírtam is csak puszta közlemények, hiszen semmi alapot nem nyújtok annak, aki ezt még nem tapasztalta meg. Pedig mindannyian tapasztaljuk minden egyes porcikánkon, csak gondolkodni nem tudunk. Elvégre, megmondták már, hogy az úgy van, és felesleges rajta rágódni...

Az a kollektív hitrendszer a büntetés, mely szerint az élet egyedüli értelme a munka lenne, ráadásul a többség a multik által rákényszerített, napi 10-12 órás rabszolgamunkára gondol.

Sajnos, számukra ez a "természetes", holott egy igazságos elosztási rendszerben, napi 3 órányi munka is elegendő lenne azon javak megtermeléséhez, melyek mindannyiunk számára bőven elegendőek lennének. Még eddig sem kellene elmenni, mert szinte mindenki boldogan elfogadná azt, ha naponta mondjuk 4-6 órát kellene dolgoznia.

A lényeg az, hogy a fizikai lét legvégső értelme a spirituális ébredés, mely folyamat során az ember arra hivatott, hogy visszataláljon igazi önvalójához, vagyis a benne élő Isteni részhez.

Persze, a fiatal lelkek még boldogan vágyakoznak, anyagi álmaikat igyekeznek megteremteni itt, a fizikai valóságban. Eközben persze rendre megszegik a teremtés törvényeit olyan karmikus terheket halmozva fel ezáltal, melyet azután majd az utolsó inkarnációikban kénytelenek törleszteni. Ezért olyan nehezek utolsó inkarnációink, hiszen ilyenkor egyszerre kell törekednünk szellemi emelkedésünkre, valamint feloldanunk karmikus terheinket is.

Tulajdonképpen, ha senki nem csinálná meg azt az adott fizikai munkát, akkor a társadalom rétegződése sem lenne lehetséges.

Hiszen "gazdag" ember csak úgy lehetsz, ha hozzád mérten valaki "szegény".

(Természetesen anyagi szempontból)

Az emberek, társadalmunk alap kövei ezek..

A hierarchia.. A kategorizálás.

Sokat gondolkoztam már ezen, évezredes történetről beszélünk..

Logika az éppen van benne, de igazságosság az nem igen.

Ezért látom úgy ezt az egészet, hogy mindent el kell engedni bizonyos értelemben.

Ha nincsennek anyagi függőségeid, akkor képes leszel túl szárnyalni ezt a allattomos anyagias világot.

Én ebben hiszek.

Kedves 4es! És ha tanult de tobbet keres a kukasoknal mint pedagoguskent konkretan?

Am mi a baj a fizikai munkaval? Legalabb nem tunyul el! Ki akar irodaba rohadni egesznap? Elhizottam gerincbetegen?