A te tapasztalataid alapján melyiket gondolod legvalószínűbbnek?

Ha megnézed a nagyon sikeres embereket, konkrétan vissza lehet vezetni születésükig hogy mi lesz majd a sorsuk. Nem mindnek, de nagyon soknak

Eleve az, hogy van pl 2 ugyanolyan adottságú ember és az egyikből nagyon sikeres ember lesz, a másikból meg semmi, az csak a szerencsén múlik és a szerencsénél nagyobb bizonyíték nincs is a kényszerpájára. Számomra legalábbis.

Emellett rengeteg jel van az emberek életében, én nagyon sokat elemzek és van pl olyan ismert ember, akinek az egész életén látszik, hogy valaki/valami megtervezte.

Én most ezt a kérdést is jelnek veszem mert az én életemben is rengeteg jel van, amiktől lassan bekattanok, ezért rengeteget foglalkozom ezzel a témával már és egy ilyen tűpontosan erre vonatkozó kérdés most itt van.

Na pl ez is egy jel számomra

Tényleg olyan az élet mint a sims, lehet hogy az is egy fricska volt az emberiségnek.

Megmutatják hogy miben élünk

Mindkettő 100%ra. Bármikor dönthetünk bármiről, az univerzum hozzánk igazodik. Viszont vannak dolgok bennünk, amiket nem lehet eltüntetni, hanem dolgozni kell véle pl paranoia, düh, depresszió, stb. Választhatod azt, hogy most nem éled meg, mással törődsz, de egyszer majd dolgoznod kell rajta a léted során. De ez a természetünkből fakad, mint istenek, akik aprók, visszavágynak istenné lenni. Ez sem kényszer. Valamint minden ami volt van lesz, már kész. Egy a végtelennel és örökkel. Így bármit is döntesz, az időn kívül fix "voltlesz", mert örökk pillanatban "van". De belülről, most a te nézőpontodon át, megtehetsz bármit a külvilággal és magaddal, az összes kényszer a fizikai léted. Egy agy, ami nehezíti a spirituális és mentális fejlődést,egy bolygó egy rendszerrel, ami negatív polaritást képviseli, egy test, amely gyenge, stb. De ezek semmik. Az elméddel bármit megtehetsz, bárhogy alakíthatsz magadban bárkit, és cselekedhetsz is bárhogy. Az interrakciód a környezettel is 100% osan a te döntésed az aktuális lehetséges kereteken belül.

Miközben bármi amit teszel, azt megtetted az örökkben, most teszed, sose tetted, mindig teszed, sosem teszed, mert örökk villanásként létezik istenben, ami mindig fix "volt", "lesz" most.

7es, az ilyen elméletek után is azt gondolom hogy az a normális valójában, aki a pszichiátrián van és nem tudja feldolgozni a létezést

Komolyan, mi öntudatot kaptunk, hogy is kellene így feldolgoznunk az emberi létet, az univerzum létezését, az evolúciós elméleteket?

Ember legyen a talpán aki nem őrül meg élete során

Nem csodálom hogy annyi zseni elme bekattant és öngyilkos lett a történelem során

Én nem vagyok vallásos, de ezek szerint akkor a reformátusoknak van eszük, mert nekik van igazuk a predesztinacióval kapcsolatban

Azért is utasítottam el eddig a vallásokat, mert sanszos hogy csak azért jöttek létre hogy magyarázatot adjanak a szar életük miatti lázadozó embereknek.

Ugye a kereszténység azzal magyaráz mindent hogy isten szabad akaratot adott nekünk, ezért halhatott meg több száz millió ember háborúk meg mondjuk a pestis alatt

A keleti vallások meg ugye a karmával magyaráznak minden rosszat

Másképp hogy is fogadhatnánk el, hogy 2 jó embernek 5 évesen meghal a gyereke? Csak egy példa a sok közül

Mivel nálam a jelek mennyisége meg a filmszerű történések olyan számban vannak jelen hogy én már nem tudok úgy élni hogy ne tudjam azt hogy nem egy előre elrendezett játszótéren élünk

Ebbe bele lehet kergülni, de valójában rájöttem hogyha egy év múlva egy baleset miatt amputálni kell majd a 2 lábamat(ami egy nagy félelmem, szóval a bevonzás is életbe lép), valójában tökmindegy hogy ez előre el volt e rendezve vagy véletlen volt… úgyis meg fog történni és úgy is kényszerítve vagyok az életre, hiszen itt vagyok(bár már ebben sem vagyok biztos hogy mit jelent “itt lenni”)

Ezek a kérdések a jólét vadhajtásai. Éltél volna az őskorban, megesz egy kardfogú mielőtt eszedbe jutna ilyeneken töprengeni. Menj el az őserdőbe ahol nem vesz körbe a társadalom és próbálj szabad lenni, ha meg a szabadság vágyad minden pontján csak a társadalmi korlátot látod és nem veszed észre, hogy az ideálodnak nincs olyan pontja, ahol ne használnád ki a társadalom által föléd húzott védőernyőt és az általa teremtett lehetőségeket akkor nem filozófiával van dolgunk hanem utópiával

#7 "....az univerzum hozzánk igazodik...." ...aha, ezt már gondolta valaki, próbált is tenni érte, az univerzum meg másképp gondolta.