Mi haszna a reinkarnációnak, ha úgyis elfelejtünk mindent?

A nagyobb hülyeség az, hogy az USA-ban lehet letenni pénzt egy vállalatnál azzal a feltétellel, hogy x éven belül, egy következő életedben utánajöhetsz, és el is viheted, ha tudod bizonyítani, hogy te tettél le pénzt.

Na már most: tf., hogy létezik reinkarnáció, de lehet, hogy nem is fogsz emlékezni arra, hogy tettél le pénzt, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy ezt nekik betudod bizonyítani, hogy te tettél le pénzt.

....

Azt ugye tudod, hogy hogy dől el, hogy ki lesz a következő tibeti láma? Ott az van, hogy halála előtt a láma kijelöli a helyet, ahol újjá fog születni, és azt is megmondja, hogy miről lehet felismerni.

Azon a területen amit a láma kijelölt, megkeresik azokat a gyermekeket, amelyek pontosan abban a percben született, amikor meghalt az előző láma. Ezeket a gyermekeket figyelik, és azt választják meg következő lámának, aki be tudja bizonyítani, hogy ő volt a láma. A bizonyítás úgy történik, hogy a régi láma ismerősei kérdeznek néhány dolgot(pl. melyik volt az a hely, ahol először találkoztunk), és ha a gyermek helyesen megválaszolja a kérdéseket, akkor ő lesz a következő láma.

(bővebben: [link] gyermekkora)

Szerintem meg attól lehet olyan hogy én hogy nincsenek saját emlékei. Mivel ha az emlékeid elis felejted, attól még lehetsz valaki aki mondjuk hamar felkapja a vizet, mert türelmetlen, vagy jószándékú, segítőkész, esetleg lusta. Ezek a tulajdonságok nem attól függnek hogy téged Petinek vagy Nikinek hívtak előző vagy mostani életedben és nem is attól, hogy milyen emlékeid voltak/vannak. Ezeknek a tulajdonságoknak vagy úgymond a gyűjteménye, aki ezek alapján hozza meg a döntéseit és lesz ebből személyisége. Természetesen az emlékek is nagyban befolyásolják az ember személyiségét, hisz elég komplex dolog, de véleményem szerint vannak alap tulajdonságaid amik fejlesztése miatt reinkarnálódsz újra és újra a földön. Véleményem szerint ez a reinkarnáció célja, a fejlődés. Nem pedig az hogy elveszítsd minden érdeklődésed és vágyad, mint a Budhizmusban. A lélek szerintem fejlődik, nő, gyarapszik, mintsem egyre kevesebb lenne. Annak mi értelme lenne? Az ember alap tulajdonsága a kíváncsiság és a tudásszomj. Ez kivétel nélkül minden emberben benne van. Mindenki érdeklődik valami iránt és persze kíváncsi is. Hogyan lehetne ezt az ősi ösztönt levetkőzni és megszabadulni tőle? És vajon mi értelme lenne? Ha semmi sem érdekel, semmi sem izgat azt vajon hogy nevezik? Unalmas, link alak, beszűkült látókörrel, egy magábazuhant, életunt senki. Nos én soha nem szeretnék ilyen lenni...

Ezért vallom azt a Budhizmussal ellentétben, hogy létezik én, de nem mint személyiség, hanem mint önálló tudat/tudatosság ami fejlődésre vágyik.

Nekem ez a véleményem. :)

"Buddhizmussal ellentétben, hogy létezik én"

Félreérthető voltam 1-ben. A buddh. nem azt mondja "nincs én" hanem hogy nem egy szubsztancia: nem egy gombóc, ami gurul inkarnációról-inkarnációra. Bonyolult.. de talán úgy jó megközelíteni: egy keletkezésben lévő működés.

(emlékek pedig a személyiséghez tartoznak- ami viszont a testtel együtt halandó, hiába szeretem a sálat,amit a nagyitól kaptam, a moly elrágja, mire visszaszületnék hozzá:) A fény felé haladni, a megismerésben az igen, az van.

Ha valaki nem a vallásbiznisszel foglalkozik, hanem a vallások transzcendens és metafizikai tartalmával- akkor ráébredhet, hogy a gyökerük közös és transzcendens egységben van.

Ahány ház, annyi szokás- el lehet dönteni, mivel foglalkozom elmélyülten.

"fecseg a felszín, hallgat a mély"

6-nak: Ha nem egy szubsztancia és nem is fizikai dolog akkor csak semmi lehet. A semmi pedig nem lehet valami. A szubsztancia fogalma szerintem:

innen a gyk-ról:

"szubsztancia ('az, ami alatta áll'):, vagyis az, ami a tulajdonságokat hordozza. Jelentheti a dolgokat, amiknek tulajdonságai vannak (de nem a tulajdonságokat); jelenthet lényegi tulajdonságokat is, amik lényegileg meghatározzák, hogy valami milyen osztályba tartozik. Ez Arisztotelész fogalomhasználatában van így. Spinozánál a szubsztancia az a valami, ami önállóan áll fenn (nem valami másnak a modifikációja).

Példa Arisztotelészhez: ha azt állítom, hogy 'ez az alma piros', akkor van egy tárgy (egy bizonyos alma), ami első szubsztancia (tulajdonságokat hordoz, pl. a pirosságot). Ez az alma ugyanakkor 'alma' is, akárcsak egy másik alma: vagyis lényegében ő egy alma. Tehát alma a szubsztancia második értelmében is. Spinoza más történet."

Érdekes, hogy a buddhizmus a "bonyolult megérteni" szószerkezet mögé bújva próbálja magyarázni azt, hogy nem vándorol semmi, de viszont mégis...

A"bonyolult megérteni" szószerkezet nem a buddhizmusé, hanem az én tök[él]etlenségemé, kedves openyoureye.

A buddhisták létszemléleti írásai (mind, az ~száztizenötmillió oldalon) azért ennél mélyebbre jutnak. Érdemes a középutas Nágárdzsuna logikai fejtegetéseit olvasni például kezdetnek( kitűnő Fehér Judit értelmező fordítása eredetiből).

én.. Igen, anyagát tekintve semmi. Egy gomblyuk a hímzett szép anyagból áll... és még kell hozzá a semmi anyagrész, hogy funkciója szerint működni tudjon..

A létesült világban a formák közt jelen van a forma nélküli.(forma a gondolat is, a szó, a látványbeli formákon kívül!) Dógen mester mondja: látni a formát és a forma nélkülit EGYSZERRE - látni Buddhát. Látni Istent.

Nem félek ettől a Névtől. A megismerésben haladni- ez az Isten-, világ-, ember-, önmegismerésben haladni - ez amit tehetünk. És valahogy kifejezni ezt. Szóval,rajzzal, festménnyel, zenével, tánccal- vagy bármilyen odaadóan végzett munkával, gyerekneveléssel, ételkészítéssel. Van ennél fontosabb feladatunk?

-aa-