Miért lehet ez?
Mióta megszületett a babám, azóta olyan érzésem van, hogy megváltozott a férjem irányomba , mintha már nem is a nőt látná bennem, hanem az anyát. Szinte kerül, nem csak engem, hanem a babát is. Se testi kontaktus, semmi ölelés simogatás. Néha ad puszit, azt is inkább szám szélére, beszélgetni alig beszélgetünk. Ha a szobában vagyok a gyerekkel, akkor ő a konyhában van és a telefont nyomkodja, vagy minden mással foglalkozik, minden mást csinál ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkozna. Vagy már azt is megfigyeltem, hogy mikor wcn vagyok vagy bármilyen oknál fogva nem tudok a gyerek közelében lenni, akkor ő van vele, de mintha idegesítené és nem foglalkozik vele ha éppen sír, nem vigasztalja meg a gyereket, olyan mint ha nem akarná már, hogy legyen. Néha már az is megfordul a fejemben, hogy lehet hogy képes lenne bántani vagy valami. Holott ő volt az, aki erőltette a gyerek témát, nem én.
Alig várta már hogy megszülessen és a kezébe foghassa. A szülésnél is nagyon izgult értünk hogy minden rendben legyen. Még is rám szakad minden a gyerekkel kapcsolatban. 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor fürdette, vagy vitte el sétálni....
Az hagyján hogy tőlem is teljesen eltávolodott már a kórházban töltött idő óta, de a gyerektől nem kéne és teszi a szépet a közösségi oldalakon, hogy így szereti úgy szereti...
Próbáltam beszélni vele erről, de nem mondja el miért fordult ekkorát, csak annyit mond, hogy nem változott meg és hogy szeret minket.
Nem értem ezt a viselkedést és nagyon fáj, hogy ott a 3 hónapos baba, de az apja nem nagyon foglalkozik vele. :( Mintha nem is egy család lennénk 6 éve.
Valakinek van valami ötlete miért fordult ekkorát a férjem?
válasza:Én is hasonlóra gondoltam... Vagy lett szeretője vagy nem így képzelte el ezt az egészet. Legalábbis csak a jót akarta volna a gyerekből, a sirásokat és egyéb "rossz" dolgokat nem és így megbánta, nem akarja a családosdit játszani.
Ezekre gondoltam. Vagy nem tudom mi lehet még...
válasza:Bent volt a szülésnél?
Mondjuk nem hallottam még konkrét példáról, hogy a szülés látványa változtatná meg a férfit, de valamiért ez ugrott be annál a sorodnál, hogy "mintha már nem is a nőt látná bennem".
Olyanról viszont olvastam, hogy egyes esetekben az anyának kell megtanítania az apát az apaságra vagy legalább hagyni kibontakozni. Én pl egyértelműen azt cs.sztem el az első hetekben, hogy vagy én akartam csinálni mindent vagy folyamatosan menedzseltem, amit a férjem csinált... Amikor ezzel végre felhagytam, olyan szuper apukát kaphatott a kisfiam, hogy csoda.
Esetleg próbáld meg újra felhozni a témát és ragaszkodj hozzá, hogy márpedig te ezt érzed és meg szeretnéd oldani.
Nem volt bent szülésnél. Méghozzá azért mert először nem akart bejönni és én sem akartam volna hogy bent legyen. Az utolsó hetekben hozakodott elő a témával, de mivel láttam rajta hogy bizonytalan ebben, így továbbra is nemet mondtam. Vissza gondolva, jobb is hogy nem jött be.
Valószínűleg ismét elő veszem ezt a témát amint lehetőség adódik rá. Bár nem sok reményt fűzök már hozzá hogy bármit is megtudok
válasza:Valószínűleg nem tud az új helyzethez alkalmazkodni.
Szerintem ez a legnehezebb része-legalábbis nekem ez volt, hogy próbálj meg te újra Nő lenni, és nem csak anya.
Félre ne érts, nem te vagy a hibás, csak segítened kell neki, vagy mondhatnám úgy is, ezt is neked kell megoldani :D.
Amikor a baba alszik, most ne mosogass-hidd el megvár-hanem csábítsd el újra a férjed. Törödj vele, beszélgess vele ne a babáról. Ha eddig néztetek filmet összebújva, most is tegyétek , ha eddig beültetek együtt egy kád forró vízba, most is tegyétek.Mert lehet úgy érzi ő most háttérbe szorult, elveszített téged.
Vannak férfiak akiknek meg kell mutatni, meg kell tanítani, hogy mostmár két szerep van az életünkben. Anya és apa lettünk, de nő és férfi maradtunk.
Nem könnyű, de ne add fel!
válasza:"nem akar családosdit játszani" de de, pont, hogy csak olyat JÁTSZANI akar, azt viszont, ami az igazi családdal jár, már nem.
Szerintem nagyon jól érzed, illúziói voltak arról, hogy milyen lesz, babapúder-illatban kacagtok majd idillikusan, a pici pedig napi 1 órát van ébren, akkor is végig mosolyog, aztán pedig cukin csicsikál, ti pedig meghatva nézitek, majd mentek és szexeltek egy fergetegeset, hiszen bármeddig ott lehet hagyni egyedül. És most fejbe kólintotta a valóság. Kifele szereti játszani a családapát, az tetszik neki, meg a gratulációk, a kis társadalmi jutalmak, amiket kap. De az már nem kell neki, amivel ez a valóságban jár. Fel kellene nőnie, de nyilvánvalóan nem akar. Sokkal gyakoribb ez, mint hinnéd, ha olvasgatsz itt, ez egy visszatérő elem a kétségbeesett nők kérdéseiben: ő akarta jobban a gyereket, de most, hogy itt van, nem foglalkozik vele.
Igazából szerintem ez vagy változik az idővel, vagy nem. Sokan mondják, hogy az ilyen infantilis férfiak ahogy nő a gyerek és lehet vele kapcsolatot teremteni, egyre inkább elkezdenek ténylegesen kötődni hozzá. De olyan is előfordul, hogy nem...
válasza:Röviden: mert férfi.
Nyilván itt most majd jönnek nagy erőkkel megcáfolni, hogy az ő párjuk/férjük aztán neeem, hogy ő mindig mindenből lelkesen kiveszi a részét a gyerek körül, de a valóságban elenyésző az ilyen apák száma.
Régen nagyon csúnyán néztem azokra, akik azt hangoztatták, hogy egy nő magának szül. Azóta beláttam, hogy hiába is kapálózunk, ez így van. Még manapság is. És hasra lehet esni, ha apuci megfürdeti a gyereket, néha pelenkát cserél, enni ad neki, játszik vele, foglalkoztatja...
Ma már úgy gondolom, minden nőnek csak akkor szabadna gyereket vállalnia, ha tudatában van ennek. Ha semmi másra nem vágyik jobban, és ha gond nélkül el tudja fogadni, hogy a gyerek az ő dolga-baja, gyakorlatilag 100%-ban, akármilyennek is tűnik szülés előtt a leendő apa.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!