Anyukák! Őszintén, ti szoktatok kiborulni a totyogotokra?

Persze, mindenkinek véges a türelme. Emberek vagyunk. Törekszünk a legjobbra de mindenkivel előfordul hogy nem jól reagál egy helyzetre. Én elnézést szoktam kérni tőle, és elmondom hogy ma fáradt voltam, nem akartam megbántani. Persze még nem sokat ért ebből, de ez is egy tanulás neki. Hiszen a férjemtől is bocsánatot kérek ha valamiben nem volt igazam vagy túlreagáltam. Miért ne tenném meg ezt a gyerekkel? Később ezt hasznosítani tudja ő is mikor már nagyobb lesz és jobban tisztában lesz a saját érzelmeivel illetve mikor már ki is tudja őket fejezni.

Hibázni nem bűn. Persze lelkiismeret furdalása van az embernek, de a bocsánat kérés ezen is segít. Aztán alszunk egyet és ha másnap előjön ugyanaz a helyzet akkor már tudatosabban tudom kezelni. De egy egy ilyen helyzettől még senki nem lesz rossz anya.

Még a fiamra nem borultam ki, hanem a helyzetre.

Hetek óta nem aludtam, migrénem volt, a férjemmel is stresszes időszakot éltünk át.

Az egyik nap, a fiam is nagyon nyűgös volt, semmi nem volt jó, türelmetlen volt.

Az etetőszékben volt, de torka szakadtából kiabált, én csináltam az ebédjét, de nem olyan gyorsan mint szerette volna, éhes volt.

Akkor életében először és remélem utoljára, ráüvöltöttem, hogy maradjon már csöndben.

Egyszerűen kitört belőlem a több heti fáradtság, stressz és fájdalom.

Szegénykém, rettentőn megijedt, én is megdöbbentem magamon, szinte egyszerre kezdtünk el sírni.

Kivettem megvígasztaltam, majd betettem a kedvenc játékával a járókába, én meg kimentem és bőgtem.

Szörnyű anyának érzem magam miatta azóta is.

Ha ilyen van, hogy nagyon a türelmem végén vagyok, akkor igyekszem biztonságba helyezni, majd kimegyek a fürdőbe, hideg vízzel arcot mosok, eszembe jut a kis arca, mikor rákiabáltam és azonnal igyekszem lehiggadni.

Iszom egy pohár vizet és visszamegyek hozzá, ha nyűgös, igyekszem megnyugtatni, ha rosszat csinált, nyugodt hangon megpróbálom elmagyarázni, hogy ezt, vagy azt, miért nem tesszük. Ha velem van gond, igyekszem úrrá lenni magamon és akkor foglalkozni a 0toblémáimmal, ha már lefeküdt.