Más is érez így néha?

Nem igazán vagyok kibékülve magammal, se külsőleg, se belsőleg. Túl sok rossz tulajdonságot és külső jelet örököltem apámtól, és annak anyjától, akik kicsit erőszakosak, hangosak, és őrült szemük van. Sajnos ahogy nő a babám, egyre jobban hasonlít rám kinézetre, és ez engem fura érzéssel tölt el. Sajnálom őt, hogy úgy fog kinézni, mint én. Más büszke arra, hogy a gyerekre hasonlít rá... Nem vagyok csúnya, nem az a baj, hanem csak nem vagyok szimpatikus magamnak... Más is érez így, vagy tök egyedül vagyok ezzel?