Őszintén... milyen egyedülálló anyának lenni?

szar

Mesélhetnék neked az egyedülálló anyaságról, meg arról is, hogy milyen egy olyan gyereknek lenni, akinek nincs apja. De csak azt tudom mondani, hogy várj, van időd, adj esélyt magadnak is és a leendő gyerekednek is. Az élet egy perc alatt megváltozhat. Képzeld el, hogy belevágsz egyedül (inkább nem is akarom tudni, hogyan), erre fél év múlva megismered az igazit..

Nehéz, fárasztó, sokszor stresszes, de ezek ellenére mindennél jobban szeretem a lányom. Ő ad értelmet az életemnek. Sajnos az én férjem fél éve elhunyt, ezért lettem egyedülálló anya. Szerintem fiatal vagy még, bőven van időd megtalálni azt, akivel együtt vállaltok gyereket. A gyereknek is jobb, ha van apja is.

Szerintem jobb apa nélkül mint egy rossz apával, bocsánat mindenkitől. De valóban fiatal vagy még, simán találhatsz magadnak valakit, és lehet hogy később emiatt a vállalás miatt kevesebb jelentkezőből fogsz majd tudni választani. Persze értem hogy, aki nem fogadja el a másikat meg annak a gyerekét az milyen gáz, de nem tudhatod, lehet valaki amúgy jó ember csak tudja hogy nem tudná úgy szeretni azt a gyereket és így nem vállalja a kapcsolatot. Szóval én a helyedbe várnék még ezzel 4-5 évet is akár.

23 évesen még nem is ismeretem gyermekeim apját. Nagyon fiatal vagy, miért kellene egyedül belevágni? Nem igazán értem a kérdést...

Én 35 éves koromra tettem a határt, ha addig nem találok megfelelő embert, akkor egyedül is vállalok egyet.