Olvasas csecsemokortol? Ti mikor es hogy kezdtetek el?

Először olyan 4-5 hónapos korában kapott nagy formátumú mondókás könyveket, azokat szerette nézegetni, és én olvastam neki. De alapvetően nálunk az esti rutin az inkább a cicin elalvás volt, nem volt része akkor még a meseolvasás. Ébren töltöt idejében nézegettük és lapozgattuk az ilyen képes könyveket (a textilkönyvekkel ugye inkább játszott meg rágcsálta őket meg ilyenek, de abban amúgy sincs szöveg), meg az ilyen kihajthatós-kinyomkodós karton könyveket 1 éves kora környékétől szerette nagyon. Addig ezek inkább az ébren töltött idejének voltak a részei. 2 éves volt már, amikor az esti rutin részévé kezdett válni, amikor már félidős terhesen úgy gondoltam, hogy mégse cicin aludjon már el :D Akkor az volt a megoldásunk a ciciről való leszoktatásban, hogy hozzábújhat a cicihez, és így összebújva addig is olvasok neki egy mesét. Ez nagyon bejött neki, most már 2,5 éves, azóta már része a fürdés utáni meseolvasás az estéinknek. De őt 2 éves kora előtt egy teljes mese (Boribon vagy Bogyó és Babóca) nem kötötte le teljesen, félúton mindig megunta. Most van abban a korban, hogy igazán öröm neki mesét olvasni.

A kicsi az így járt viszont, ő születésétől kezdve, ahogy hazajöttünk a kórházból, kénytelen mesét hallgatni :D Amíg ő álomba szopizza magát az egyik cicimen, addig a nővére az ölembe bújva hallgatja a mesét a másik cicinek dőlve. Ez a módszer egészen bejött nálunk estére, remélem később is tartható lesz.

Mesélni újszülött kortól ajánlott. Ez persze nem azt jelenti, hogy pont mesekönyvből kell felolvasni, hanem csak úgy fejből. Lényeg, hogy beszélve legyen hozzá, hogy épp a napi dolgaitokat meséled el vagy valamit, ami kipattant hirtelen a fejedből, az már lényegtelen.

Én pl. vettem állatfigurás ujjbáb szettet, időnként azzal is tarkítani akarom a történetet. 🙂

Első gyerekünknek 1-2 hónapos korától olvastunk este, fürdetés után, elalvás előtt.

Akkor még nem mesét, inkább verseket, mondókákat. Nagyon jó a Cini cini muzsika versgyűjtemény, ami már 50 éve is megvolt, azóta is változatlan formában nyomják újra. Weöres Sándornak vannak nagyon ritmikus versei, szinte dallama van a verseinek.

Később, 1-2 éves kora körül már rövid, egyszerű meséket is olvastunk. Aztán egyre bonyolultabbakat, ahogyan nőtt.

Mi akkor kezdtük,amikor még a hasamban volt. Kb akkor,mikor már látszott a hasamon a mozgása.

Mai napig olvasunk neki esténként, sőt, a könyvtárba is be van íratva 3 éves korától.

Most 6.5 éves.

Egyrészt jót tett nekünk, mélyítette a kapcsolatot apával is a sok olvasás,mesélés. Másrészt olyan dalokkal ismertettem meg már az anyaméhben,amiket később altatódalként használtam ( pl. Kaláka: Éjszaka- Radnóti Miklós megzenésített verse, Quimby: Álmatlan dal, ilyenek).

6os vagyok. Esti szoptatás előtt mondtunk mesét,énekeltem, mert cicin mindig elaludt,és csak le kellett tennem. 2 éves koráig szopott,addig ez kb így volt.

Mikor 2 évesen elválasztottam,akkor maradt az esti mese és az éneklés. Ez azóta is megvan.

Én nagyon erőltetettnek érzem ezt az "újszülött kortól meséljünk, mert az annyira értelmiségi" divatot. Egy kisbabának énelekni meg mondókázni érdemes, meg kedvesen beszélgetni vele, de felolvasni mégis minek?

Vannak egész pici babáknak való kontrasztos könyvek, azok nagyon jók, de nincs bennük szöveg. Olyan 4-5 hónapos kortól érdekelhetik őket rövid ideig a színes, kemény lapos könyvek, de ezek is inkább arra jók, hogy végigmutogasd, melyik képen mi van. Ha van is bennük szöveg, az gyakran gagyi, nem kell felolvasni.

Aztán 1-2 éves kortól (gyerekfüggő, hogy mikortól) már lekötheti őket az esti mese. Onnantól érdemes erre időt szánni, és nem elsősorban azért, mert ez annyira fejlesztő, hanem mert jó dolog és kész.

Tényleg nem érdemes erre idő előtt ráparázni. Ide is rendszeresen kiírnak kérdést kétségbesett anyukák, hogy nem tudják a 8 hónaposukat rászoktatni arra, hogy végigülje a mesét, és mi lesz most, ők olvasni akarnak neki, de a gyereket nem érdekli, és elmászik, vagy megeszi a könyvet. Persze, hogy nem érdekli, mert csecsemő. Majd érdekli másfél év múlva.