Akik baba mellett mentek el egyetemre, főiskolára (levelező képzésre), hogy oldott meg ezt a babával és a saját lelkiismeretükkel?

szerintem ezen ne aggódj! inkább azon, hogy mekkora a teherbíró képességed, és hogy a te szervezeted hogy viseli majd a még nagyobb terhelést.

Én jelenleg angolt tanulok a gyerek mellett, de szeptembertől járok egy felsőoktatási képzésre is. mindkettőt szeretném tanulni továbbra is. most 9 hós a fiam. szerencsére az elejétől próbáltam arra szoktatni, hogy eljátszon egyedül ,vagy legalábbis úgy, hogy a szobában vagyok én is vele. én mellette naponta 2 órát tudok tanulni, ezen kívül mikor ő már lefekszik, este még másfél órát szánok rá. igaz, hogy éjfélkor fekszem le minden nap, és sokszor a babó már 5-kor fent van, így az alvás kicsit kevés, de már hozzászoktam.

Én az apukámra bízom a gyereket mikor suliban vagyok. /édesanyám nem él, férjem szülei elég betegesek, rájuk nem bízhatom/. nem mondom, hogy könnyű, de ha jól osztod be az idődet, akkor megoldható. próbáld úgy szervezni, hogy legyen heti egy nap, mikor meglátogatjátok akár a te, akár a férjed szüleit. ők lefoglalják a gyerkőcöt /legalábbis gondolom/, addig te tudsz nyugodtan házikat írni, és esetleg olyan részeket tanulni, aminél szükséges az 1-2 óra rendes odafigyelés!

Kitartás, hidd el menni fog!:-)

Én pontosan ebben a cipőben járok. Szeptemberben visszamegyek, mert amit elvégeztem évet, nem akarom veszni hagyni. 10,5 hónapos lesz a kisfiam, havi 2x3 napot töltünk majd egymástól távol (Győr-Pécs). Ha eszembe jut, elszorul a szívem, sírni tudnék, de komolyan. Nagyon nehéz lesz! A tanulás a legkevesebb szerintem, én a távolléttől félek. Szerencsére van egy szuper apukája, meg a nagymamák is segítenek, de akkor is.

Szerintem csak akkor vágj bele, ha van valaki, akihez közel áll a baba rajtad kívül. De a tanulás megoldása tényleg a legkevesebb. Illetve nem tudom érdekel-e, de eltörölték a Gyes-en lévő anyukáknak szóló kedvezményt, ezért kell tandíjat is fizetni.