Mért elítélendő dolog, hogy a csecsemő a szülei között alszik?

Miért lenne ez elitélendö dolog,szerintem nem az

Több okból mondják, hogy nem éppen helyes. Egyrészt, mert ha te is alszol, meg a párod is, könnyen előfordulhat, hogy valamelyikőtök ráfekszik a babára, ebből már történtek tragikus kimenetelű dolgok. A másik, hogy ha ehhez nagyon hozzászokik, akkor később sem nagyon lehet a saját ágyába szoktatni, de gondolom ti sem akartok évekre lemondani a házaséletről. Muszáj, hogy legyen egy olyan terület, ami csak a tiétek. Ez nem azt jelenti, hogy a babát nem lehet beengedni a szülői ágyba, de ne aludjon ott egész éjszaka. A legtöbb baba felébred reggel (hajnalban), de még eléggé álmos, ilyenkor nyugodtan magatok mellé vehetitek, ilyenkor még visszaalszik, és te is pihenhetsz még. De neki is meg kell tanulni tiszteletben tartani mások privát szféráját, mert különben később sem fogja.

Szia! Az én manókám 1 hónapos koráig velem aludt! Tök jó volt a babának is és nekem is. 1 hónapos kora után szoktattam az ágyába. Sikerült! Minden kicsi más és más!!!! Ha Te úgy érzed, hogy nektek ez a jó, akkor ne foglalkozz semmivel. Én jobban bíztam a megérzéseimben, mint a légzésfigyelőben!!!!! :)

Nekem 3 gyerekem van. 2 huszon éves, és egy kilenc éves. Tehát van némi tapasztalatom. Szerintem sem bűn, sőtt, ha a gyerek igényli akkor fontos is. Nem értem azokat a szülőket, akik saját önző érdekből kirakják a gyereket. Minden gyerek más. Tapasztalatom szerint a két nagy jobban megmaradt a szobájukba, mert nem voltak egyedül. A kicsit már vehetjük egykének is a nagy korkülömbség miatt. Ő igényelte a közelségemet, és amikor elkezdődött a nagycsoport, majd a suli, már nem volt rám szüksége. Önálló lett, magától választotta az állandó külön alvást, és egyszer sem akar kijönni. Megért a dologra. Azért mi nagyok időnként belegondolhatnánk, hogy milyen piszok rosszul esne, ha vágyuk egy kis bújásra, akár egész éjjel, és azt kapnánk, hogy " te már nagy vagy, és legyél önálló, meg egyébként is van neked is egy térfeled, menj oda." Ugye gáz lenne. Azt sem értem, hogy a keleti kultúrákban, és a természeti népeknél miér az természetes, hogy a szülők együtt alszanak a gyerekekkel? És mit csinálnak azok a szülők, akik csak egy szobában laknak úgy családilag? Mert nincs több. Ezért írtam, hogy önzők vagyuk. Szerintm az ösztönöd meg a szived pontosan tunifogja a helyes választ.

Miért lenne önő egy szülő, ha legalább éjszaka arra vágyik, hogy a párjával alhasson - és csak vele. A szülőséget nem szabad összetéveszteni a rabszolgasággal. Szeresd nagyon a gyereked, tegyél meg érte mindent, de gondolj arra is, hogy neked mi a jó. Különben hogyan tanulna meg később alkalmazkodni az a gyerek?

Az én lányom 10 hónapos, újszülöttkorától velünk alszik, direkt ezért csináltattunk nagyobb ágyat. Eszem ágában sincs kitenni, pedig van külön szobája. Neki is jó, és nekünk is jó, hogy velünk van. Én nem tudtam sajnos szoptatni, ezért nem a kényelmi okok miatt van így.

Az én lányom mellettünk alszik, én ugy érzem biztonságban még. ( látom és hallom minden mozdulatát , alvását. Két hónapos, és igényli sztem h ott legyen mellettem éjszaka is. Ahogy nektek a legjobb ugy aludjatok!