Anyukák, a második babátok megszületése után, mennyivel volt nehezebb minden?

Sokkal könnyebb volt! - másfél év van kislányaim között, az elsővel az első 6 hét rémálom volt, nulla alvás, folyamatos "rettegés" , mikor kezd sírni ( nagyon hasfájós volt) , sokszor még délben pizyomában rohangáltam , reggeli nélkül.... szóval ezekből indultam én is ki, s rettegtem mi lesz ha megérkezik a pici?! Ehhez képest egy felüdülés volt velük az első 3 hónap! de tényleg, nem túlzok! Délben 3 órákat aludtak együtt, mindenre jutott időm érdekes módon, kapott reggelit időben a nagy, felöltöztettem-fésűltem normál időben, még főzni is sikerült minden nap! Ha ezt nekem valaki előre mondja, komolyan nem hiszem el! Most 1 éves a kicsi, háááát nehezedik a pálya, igazi kis rosszcsont lett, de persze nem panaszkodom :) Szóval ezen ne aggódj, hidd el minden sokkal flottabbul megy majd, mint az elsővel! Ráadásul ahogy írod, a nagy akkor már oviba megy... úgyhogy hajrá! Nincs nagyobb ajándsék amit adhatsz neki, mint egy kistestvér! :)

2 lányom között 2 év 9 hónap van. A nagy egy örökmozgó, de nagyon jószívű, kedves gyerek, egy percig nem aggódtunk hogy rosszul viseli mad a tesót. A kicsivel nem volt vészes, itt volt anyukám majdnem 2 hétig, azalatt bőven belerázódtunk abba, hogy 4 tagú lett a család, nagyon hamar kialakítottuk a napi rutint, fontos volt, hogy a nagyobbiknak megmaradjon ugyanolyan a napja, meg a kicsi akkor még könnyebben alakítható volt, így senki sem sérült. Második gyerek lévén, sokkal könnyebben kezeltem minden helyzetet, tudtam mikor mit csináljak, szóval sokkal könnyebb volt a második gyerekkel az első pár is. Persze az is hozzájárult, hogy mindemellett a kicsi szinte kezdettől fogva végigalussza az éjszakát, és nem volt hasfájós, tehát nincs éjszakázás, és nem vagyok zombi nap közben, így gyakorlatilag jelenleg ugyanaz a napi ritmusunk, mint amikor csak egy gyerek volt. Meg tudom csinálni mellettük a háztartást, főzök, mosok, takarítok, szerencsére a kicsi se az az egész nap nyűglődős fajta, lehet tőle végezni a dolgom. És ami miatt érdemes belevágni, az a hatalmas szeretet amit a testvérek egymás iránt tanusítanak, az leírhatatlan. A kicsi más majdnem 5 hónapos, szóval eléggé "tudatánál" van már, ahogy a nagytesóval kommunikálnak, az valami fergeteges. Nagyon szeretik egymást, a nagyon féltékenységnek egy percig nem volt nyoma, ha kell, viszi a játékait a kicsinek, szóval nekem nem volt törés a kicsi érkezése, pedig én is nagyon tartottam tőle, nem is a fizikai, inkább a lelki részétől. Nálunk nagyon pozitívan alakult, annyira, hogy már a harmadik babáról beszélgetünk :) Ne féljetek belevágni :)