Van még rajtam kivül olyan anyuka, aki a babavállalás elött nem erre számitott és már kicsit megbánta?

Igen, én is így voltam. Amíg el nem fogadtam az új helyzetet és nem találtam saját ritmusra, taktikákra, addig úgy éreztem, hogy ez az egész tévedés, inkább felejtsük el. Depressziós is lettemm szülés után, számtalan okból. Kemény időszak volt. Most már elmúlt 8 hónapos, már jó. De nem mennék vissza fél évvel... örülök, hogy vége. Neked is el fog múlni az érzés, csak légy türelmes magadhoz! Nálam hangyalépésenként múlt, szép fokozatosan. Ne szidd magad, ne ítélkezz magad felett, csak próbálj meg lazítani! Kösd magadra, sétáljatok nagyokat, és keress magadnak kikapcsolódást, akár babával együtt is. maminbaba torna/tánc, babás klubbok, játszóterezés (igen, mi akkor is mentünk, amikor ő még nem tudott mivel játszani, csak odaültünk babakocsival és nézte a gyerekekeket, tetszett neki), stb.

A párod nem tudja egy-egy fél napra átvenni, amíg pihensz?

Én lányom már 21 hónapos,de én ugyanezt érzem.És pedig nekünk kezdetektől szinte meg volt a rendszer,amit nem alakított sűrűn át.3 hetesen már csak 1x kelt éjjel,7 hetesen már egyszer sem.Meg volt hogy hánykor kel kb,mikor eszik,alszik újra.De most hogy nagyobb,állandóan nyávog.Ezzel egyszerűen kiidegel.Imádom szeretem,de néha nagyon sok.Párom dolgozik,ha hazaér is hulla fáradt,így nem tudom ráhagyni.Segítségem semmi.Nem arról van szó,hogy ne tudnék bármit megcsinálni mellette,csak a nyávogása a sok,meg hogy állandóan menne el,de ugye azért a háztartást meg kell csinálni...

Én ugyanezt éreztem, én is segítség nélkül voltam egy elég nehéz eset gyerkőccel. És 2 éves koráig nem aludta át az éjszakákat... Volt napirend, meg minden, de mégis fáradt és depressziós voltam. Nagyon sírós, hisztis gyerek, még most is. Nekem csak azután lett jobb, könnyebb, miután bölcsibe került, én meg visszamehettem dolgozni. Nagyon szeretem, de sokkal jobban működik a kapcsolatunk, mióta nem 24 órát töltünk együtt! :)