Azoktól az anyukáktól kérdeznék akik sokat eg edül vannak a babával!?

a lányom még csak 9 hós, de állandóan csak velem van. Egyik nagyszülő vidéki, anyukámra meg egy kutyát se bíznék rá hosszútávon, nem hogy egy gyereket :)

szóval a lényeg, hogy szinte csak velem van, és 6-8 hós kora között eléggé anyás volt. De ez abban nyilvánult meg, hogy amint bárki kézbe vette, üvöltött. Amint én vettem kézbe, megnyugodott. Egyébként jól el volt mással is, de nem tűrte hogy az illető 1 méternél közelebb menjen, és úgy sem maradt meg, ha én kimentem a szobából.

Van pihenőszékje, általában abban töltötte azt az időt, amit házimunkáztam. Most már kúszik, mászik, jön utánam, de elég jól el van egyedül is, nyugodt baba és úgy kb. 3 hete nem tudom mi történt, de azóta bárki más megfoghatja...talán ez volt nála a szeparáció?? nem tudom.

Minden esetre, én nem alkalmaztam drasztikus módszereket hogy leküzdjem az anyásságát, nem zavart, hogy ilyen, ha kellett, egyedül hagytam a szobában, és bizony, volt hogy sírt utánam 5-15 percet, pl ha zuhanyoztam, de azért igyekeztem lefoglalni ezekre az időszakokra is, egy új játékkal, tvvel stb.

Amúgy most úgy néz ki egy nap, hogy délelőtt alszik 1-1,5 órát, addig a kertben vagyunk, délben sétálunk 2 órát, akkor csak fél órát alszik, 17.00 körül megint csak alszik fél órát..a köztes időben játszunk/játszik egyedül a nappaliban a földön, vagy kavirnyál a lakásba, én meg részletekben csinálom közben a házimunkát.

épp hogy az olyan gyerekek, akivel anya sokat van, sokkal magabiztosabbak, könnyebben mernek barátkozni, idegenek felé nyitni, mert érzik, hogy biztonságban vannak anya mellett.

szóval én babám nem anyás, mindenki felé nyitott.

itthon mindenhol a sarkamban van, de nem zavar, de játszik egyedül, csak épp az a fontos neki, hogy én is ott legyek egy légtérben vele

pl ha a szobában vagyok mondjuk rendezem a számláim, ő az ablaknál játszik a függönnyel, vagy ismerkedik a szekrényajtóval ki be nyitja, stb de elvan a kiságyában is a játékaival.

de ha kimegyek a fürdőbe jön utánam és akkor meg ott játszik a játékaival, szóval azért tudok attól mosni, vagy takarítani(gőzölő vegyszereket nem használok, max Wc-hez amikor már alszik, stb)

a főzés úgy van megoldva, hogy a konyhai ajtófélfába van felfogatva a gyerekhinta, ha zavarna a lábam alatt a kicsi, beleültetem csak lökni kell, még nem hajtja magát, de elég kicsi a konyha semeddig nem tart magasra fellökni, míg nem áll meg, elvagyok, énekelek, mondókázok, főzök, vagy a kiságyba beteszem játszani

ha majd járni fog, és nem lesz mentőötlet, hogy kiságyba tegyem, illetve ha a szekrényekre akar majd mászni, akor nem tudom mi lesz, itt olvastam sokk anyuka ki van a folyamatos felügyelettől, de rokonom meg azt írta, simán könnyű 1 évessel is pedig...

Jó tanácsként mondom, hogy ha már egyedül eszik a gyerek akkor ne hagyd egyedül enni. Ugyan úgy mint ahogy tesem szeretsz egyedül enni ös em fog. Egyél te is vele.

Szerintem 13 hósan meg kell értenie, hogy teneked kell 10 perc míg valamit csinálsz, majd késöbb megint 10 perc.

Amit ajánlok, hogy ülj le vele aktívan játszani. Félórát csak ráfigyelj, építsetek, bújocskázzatok, vagy amit ö tud ennyi idösen. Egyszer se nézzd meg a telodat, ne olvass újságot, de ha még csörög a telefon se vedd fel.

Majd a félóra játék után mond neki, hogy te most mész a konyhába...

Természetesen tudok, egyszerűen figyelmen kívül hagyom a hisztijét.

Foglalkozok vele amúgy egy csomót, de azt a negyed órát, míg megcsinálom az ebédet, ki kell, hogy bírja. Közben folyamatosan mondom, hogy mi csinálok épp, meg ő is velem van, és az estek 90%-ban nincs is baj.

Az a maradék 10% meg tényleg nyüszögés, mert ha odafordulok hozzá már vigyorog.

Nyilván, ha tényleg baja van, akkor megnézem, de akkor panaszosan ordít. :)