Van itt olyan akinek jól viselte a gyereke a bölcsődét az elejétől fogva?

Szia, a kisfiam 16 hónaposan kezdte (külföldön élünk). Itt a beszoktatás egy hét, amiről én előre nem tudtam elképzelni, hogy elég lehet, de tényleg elég volt. Fokozatos a szeparáció, első nap egy órát voltunk bent csak, hármasban a gondozónővel. Második nap találkozott a többi gyerekkel, összesen két órát volt bent, ebből egyet én is. Amikor elváltunk, picit sírt, de utána csak figyelte a többieket. Harmadik nap úgy alakult, hogy amint beértünk a bölcsibe, szinte azonnal altatni is kellett, olyan fáradt volt (akkor még kétszer aludt napközben), úgyhogy együtt elaltattuk a gondozónővel, aztán én eljöttem és alvás + 2 óra után mentem érte, amíg meg is ebédelt és kicsit játszott is a többiekkel. Itt altatás közben sírt, de utána jó volt a hangulata. A negyedik nap én már nem mentem be vele a csoportszobába, na akkor átadáskor eléggé sírt, de megírták a gondozónők később, hogy pár perc után megnyugodott. Aznap kb. 4 órát volt nélkülem bent, és semmit nem volt hajlandó enni... A beszoktatási hét utolsó napján kb. 6 órát volt bent, és elváláskor sírt, de egyébként rendben volt, evett és aludt is bent.

Az elváláskor sírás elég sokáig megmaradt, több hétig, de egyszer csak azt vettük észre, hogy magától mosolyogva átmászik a gondozónő karjaiba :))

Azóta is jókedvűen jár (most múlt 18 hónapos), emlegeti a bölcsit, mutogatja a bölcsis fotókat, stb.

14 honaposan kezdte,és nagyon szerette. Imádott a vele egykorúakkal lenni, többnyire akkor volt cirkusz, mikor haza kellett menni .

Mostmar ovis, sokszor menne vissza a bölcsibe.

A fiam elég jól viselte, pedig naponta többször lát, egy m@sik szobában vagyok.

Nem nagyon sírt, de érzem, hogy feszült, és nem is alszik bent el, ha délelőttös vagyok el is hozom hogy itthon aludjon.

kislanyom 2 évesen kezdte, második nap már ott tudtam hagyni 3 órára, 3.nap ott ebédelt és pénteken már ott aludt.

De ő előtte is elvolt bárkivel, szepa minimális volt nála.

Olyan 2 hónap után volt kis mélypont, reggelente nem akart menni, sirt, de hamar átlendültünk rajta.

Mindig elmondtuk mi is neki mi lesz ott, mennyire várják, hogy anya dolgozni megy, de mire felébred és meguzsonnázik, ott lesz.