Gyomorgöcs a holnapi bölcsitől? Biztatnátok egy kicsit?

bölcsis gondozóként biztatnálak.. :) teljesen normális a kicsi reakciója... az hogy még néha sírdogál kicsit, azt jelenti, hogy jó a kapcsolatotok... ez teljesen természetes, nehéz neki megválni anyától :) rosszkor jött, hogy pont megbetegedett szoktatás után és nem tudtad folyamatosan vinni, de nagyon gyorsan hozzá fog szokni, nem kell félned! a gyerekek nagyon hamar alkalmazkodnak... szülőknek sokkal fájdalmasabb a leválás :)) (szülő is vagyok, én lányom is volt bölcsis, tudom miről beszélek! :) ) fogadj meg egy tanácsot tőlem ha lehet: amikor reggel beadod a bölcsibe, ne nyújts el a búcsúzkodást... átöltözteted, egy puszi és már indulsz is!!! hidd el minél tovább babusgatod még előtte kint, annál nehezebb lesz megvigasztalni utána... meg ezzel azt is érezteted vele, hogy te sem akarod otthagyni... mintha félnél :) tudom, hogy nehéz... de hidd el ez a pici érdeke... az esetek 99%-ban mikor így adja be még ha pityeregve is az anyuka, mire kiér a bölcsi kapujához, a kicsi már vigyorogva játszik a többikkel... (és ezt szó szerint értsd!) de ha babusgatod még, akkor bizony kell 5-10 perc is mire meg lehet nyugtatni... otthon meg mond neki, hogy milyen jó neki, mennyi barátja lesz, milyen sok játék van ott, mikkel tud majd játszani, hogy a gondozónénik mennyire várják, tehát készítsd is fel a másnapra... :) nem lesz semmi gond... csak egy kis időt bírj még ki! :)

hidd el nekem olyan nincs :) én még nem találkoztam olyan gyerekkel a 4 év alatt :)) olyan van aki "zsarolja" az anyát reggel sokáig a könnyeivel de ez hidd el enkem csak addig tart míg el nem megy az anyuka... utána a gyerek vígan mosolyogva játszik egész nap! sőt olyan gyermekünk is van aki akkor kezd el sírni, amikor jönnek érte, mintha egész nap szörnyű sorsa lett volna, holott önfeledten vígan kacarászik egész nap... a gyerekek okosabbak ám mint mi azt gondolnánk!! :) szóval nem kell ettől tartanod... ha aranyosak a gondozónők, akkor minden rendben lesz... :)

bocsi csak közben el kellett mennem a lányomért a suliba :) nem... muszáj megszoknia már a legelején azt, hogy te nem vagy ott vele... nálunk úgy zajlik a beszoktatás, hogy első nap végig ott lehet az anyuka (2-3 órát vannak még csak akkor ott ) másnap már megkérjük az anyukát, hogy üljön ki a folyosóra... harmadnap meg már elküldjük... telefonszám van nálunk, ha nagy gond lenne és tényleg nem tudjuk megnyugtatni akkor szólunk anyukának hogy jöjjön érte és vigye még haza, tehát nem hagyjuk, hogy egész nap sírjon :) de amíg te bent vagy vele a teremben, addig a gongozónőnek esélye sincs közelebb kerülni a kicsihez... hisz akkor csak anya kell :) szóval mi se engedjük ezt meg... és nem is szokott probléma lenni... ahogy leírtad az elején, hogy csak néha van pityergés napközben, ez tényleg nagyon hamar el fog múlni... volt olyan gyerekünk aki 3 hónapig folyamatosan!! sírt.. már majdnem feladtuk mi is :) (ott nem volt kinek szólni mert dolgozott anya is apa is...) 3 hónap után egyszer csak "megrázta magát" és mint akit ketté vágtak onnét kezdve semmi! gond nem volt vele... akit mesélsz, másik anyuka... vannak olyan gyerekek, akik 2-3 hét múlva döbbennek rá, hogy ez nem csak játék, hogy eljárok bölcsibe, hanem ez komoly és már minden nap menni kell... és akkor kezdenek el sírni.. őket nehezebb is akkor megnyugtatni... akinél ez soha nem jön elő, ott viszont kötődési problémák vannak... vagy az anya-gyermek kapcsolat nem kiegyensúlyozott, vagy a szülők kapcsolatában valami probléma ami miatt jobb a bölcsiben mert ott nyugalom van... nagyon ritka aki ennyire alkalmazkodó és nem húzódik meg semmi a háttérben... szóval én a helyedben komolyan mondom örülnék neki hogy ez így zajlik nálatok, mert ez azt mutatja, hogy nagyon jó a kapcsolatotok! :) nyugodtan kérdezz még ha valami érdekel :)