Önző vagyok, ha engedek a vágyamnak és vállalok gyereket?
A családunkban kimagaslóan sok a mentális beteg. Személyiségzavarok, öngyilkosság, alkoholizmus, drog és még sorolhatnám. Én szorongó vagyok, és az érzelmeimet nehezen irányítom. Sokszor vagyok negatív, amiből nagyon nehezen jövök ki, olyankor csak a rosszra tudok fókuszálni. Egyébként jól funkcionálok, dolgozom rendesen, nincsenek függőségeim, vannak barátaim, de én magammal sokszor nem vagyok jól, nagyon ritkán vagyok elégedett, életuntnak érzem magam.
Szeretnék gyereket, de rettegek, hogy örökli majd a felsorolt betegségek egyikét. Vagy én nem leszek képes boldoggá tenni, életszeretetre nevelni, hiszen magam se szeretem. Így leírva ezeket kimondottan önzőnek érzem magam, hogy akarok gyereket, nem is lep meg, ha ti se javasoljátok. Csak annyira vágyom rá. Kicsit abba a hitbe ringatom magam, hogy majd ha lesz, boldog leszek, de az eszemmel tudom, hogy ez nem így van. Ugyanakkor nem tudom elképzelni azt se, hogy ne legyen. De nagyon rossznak érzem magam, hogy tudom ezeket és mégis kockáztatnám. Hogy a saját gyerekemet kitenném ilyeneknek, tudva azt is, hogy a világ helyzete is bizonytalan.
válasza:Szerintem amíg magaddal nem vagy rendben, addig ne. Tényleg nem lesz jobb a gyerektől. Ugyanúgy lesznek problémáid. És még újabbak is lesznek.
Egyáltalán van már párod? Társad? Akivel az egész életet el tudod képzelni? Mert ha egyedül vagy, akkor még nem is aktuális. Sok minden változhat még.
válasza:És jó a kapcsolat? Nem beszélgettetek még erről? Ő mit szeretne?
Így sem vagy jól, nem vagy boldog, hogy van férjed? Vagy nem olyan jó együtt?
válasza:
válasza:A férjeddel és az ő családjával, rokonságával mi a helyzet? Ő(k) lehet(nek) "ellensúly", genetikai szempontból is és mindenhogy, ha elég teret kapnak a gyermek mindennapjaiban.
Ellenkező esetben nem ajánlom. Az én szüleim megtették, pedig nem kellett volna. Már az ő szüleiknek sem. Sajnos én is megtettem. Nekem sem kellett volna. De talán itt megszakad a generációkon átívelő sz.rfolyam, az én gyerekemnek valószínűleg nem lesz gyereke.
Tapasztalatból írom, ha nem vagy jól, nagyon! jól, akkor a várandósság, szülés és pláne az első évek nagyon-nagyon csúnyán "bedönthetnek", összeomlaszthatnak, ezt pedig a gyerek is, a férjed is, mindenki megsínyli, nem "csak" te (bár az is épp elég volna...).
Járok terápiára, évek óta, sok minden változott, de az alapok nem. Tudom, hogy a szorongást a gyerek csak fokozni tudja.
Suba a subához, guba a gubához, a férjem családja is hasonló.
válasza:A családod háttere tök mindegy, de amíg te nem vagy teljesen rendben mentálisan addig semmiképp ne vállalj gyereket. Nem az örökletes hajlam a lényeg, hanem hogy nem egészséges lelkű szülő sosem fog tudni egy gyereket felnevelni úgy, hogy ne legyen lelki sérült szegény. Nagyon nagyon nehéz például asszertíven kommunikálni ha szorongsz. Illetve mivel a családod ilyen nagyon valószínű, hogy borzasztó rossz mintát hozol tele manipulációval, érzelmi zsarolással. Ezeket nagyon nehéz levetkőzni, vissza fognak jönni a gyereknevelésnél.
Én semmiképp nem javasolnám a gyereket amíg nem vagy kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges ember.
Köszönöm a válaszokat.
Ahogy én felnőttem, azt 20 éves terápia sem fogja teljesen kitörölni. Máskülönben mindenki mintája elég jól bevésődik, és leginkább a korral jön elő szépen. Ezért tettem fel a kérdést, mert mint írtam évek óta járok terápiára, az átlaghoz képest jóval magasabb az önismeretem, ezért is tudom, hogy teljesen egészséges lelkületű soha nem leszek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!