Mit tegyek, ha folyamatosan feladni kényszerülök az elveimet és bánt, hogy csak egyet tudok tartani, és egy rakás szerencsétlenség vagyok?

Szóhasználattól függetlenül iszonyú gáz vagy. Mi a fészkes fenének kellett neked gyerek, ha az első és legfontosabb fogadalmad az volt, hogy akkor sem leszel anyuka, ha megszülted? Arról meg nem olvastál, hogy a babák ösztönös szopóreflexszel születnek, és ez nyugtatja meg őket, tehát fogadhatsz te meg akármit, attól még nem fog máshogy megnyugodni, mert így alakította a biológia, és pont? Ez baromira független attól, hogy neked ez kényelmetlen, ezen előbb kellett volna gondolkodnod, és ennek tudatában gyereket vállalnod, vagy inkább nem vállalnod.

A férjedet meg inkább hagyjuk, ritka nagy tapló lehet.

A gyereket sajnálom.

Először az előző válaszolókhoz szólnék!

Lehet, hogy egy elég durván szülés utáni depressziós nőnek írtok! Belegondoltok ilyenkor abba, hogyha esetleg idegileg így is kivan (lejön az írásból), akkor nem bántani kellene még? Hogy azzal, hogy belerúgtok még egyet, azzal nem segítetek? És hogy ki tudja ez hova vezet?

Kérdező! Valami tuti nincs rendjén nálatok! Megértem, hogy nem vagy jól, de te meg vedd észre, hogy amit írsz az nem teljesen normális. Az ember nem ír így a babájáról. Először is hagyj el minden olyan dolgot, amiben úgy látod, hogy a párod is tudna segíteni! Adj át neki is feladatot! Tudod néha bízni valakire a gyereket? Jót tenne. Hagyd a csodába a szoptatást. Mindenkit kimeríteni 5-6 óra!!! Már önmagában ez nagyon fárasztó lehet! Nem csoda, hogy kivagy. Ha nem tudsz egyedül lenni, menjetek minél többet a babával a szabadba, sétáljatok! Fordíts magadra időt! Megérdemled! Nagyon jó lenne egy pszichológus! De ha nem megy, gondold végig nyugalomba, hogy NEKED mire lenne szükséged és tegyél érte, hogy megkapd! A babáddal tuti jobb lesz a kapcsolatod, ha előbb te jobban leszel!

Ne ekézzétek a kérdezőt, kiborult. A gyerekre azért vagy ideges, mert minden probléma a te nyakadban van, és előre látod, hogy ott is fog maradni.

Szóval, ha nem szeretsz szoptatni, válaszd el. Nem tudom, mennyi idős, de ha elmúlt hat hónapos, akkor több étkezést lehet normál kajával helyettesíteni, kevesebbszer kell a tápszerrel bíbelődni. Döntsd el, hogy egyik pillanatról a másikra választod-e el, vagy fokozatosan. Nekem az egyik pillanatról a másikra vált be, de muszáj volt, mert hirtelen erős gyógyszert kellett kezdenem (11 hós volt). Ha kicsit megnyugszol, ezt pár hét alatt meg fogod tudni oldani. A nagyobb probléma a párod hozzáállása, az, hogy nem tekint nőnek és kivonja magát a közös feladatokból. Ezt komolyan és sértődésektől mentesen meg kellene beszélni vele, hogy közös munkával helyrehozható-e a szitu. Ha nem, vagy nem nyitott erre, akkor marad sajnos a válás. Nem várhatja el, hogy kvázi cselédsorba süllyedj és megszűnj nőnek lenni. Szóval nyugi: 1. válaszd el a gyereket 2. beszéld meg a továbbiakat a férjeddel 3.ha szükséges, kérj segítséget barátnőtől, családtagtól, pszichológustól.

Jaj.

Egyrészt mennyi idős ez a baba, ha most alakul ki a szoptatás?

Még gyerekágyas vagy?

Ha igen, akkor egyáltalán semmilyen házimunkát sem kellene végezni, csak a babára és a szoptatásra figyelni.

Persze a legtöbben belelényszerülünk, de azért normális férfi ilyenkor kiveszi a részét hatványozottan.

Másrészt, hagyjuk hogy a házimunka az otthon lévő anyuka feladata. A csedet, gyedet a baba ellátásáert kapja, ezek teljes embert igénylő feladatok, piaci értéke (baby sitter) 1000-3000 forint/óra.

Tehát amíg az urad dolgozik a munkahelyén, addig Te a babával dolgozol, és persze csinálsz amit tudsz, a többit illik felezni bármilyen módon, főleg ha még krónikusan éjszakázol is a babával.

Persze függ attól, milyeb ház, és mit nevezünk házimunkának (pl ablakmosás? Veteményes felásása? stb).

Harmadrészt az nem az elveid feladása, hogy egy témában képzettséget szerzel, és emiatt a korábbi, felületesen alkotott véleményedet helyesbíted.

Olvass utána az újszülöttek "működésének", és rá fogsz jönnu, hogy nem ősanyaság nem időre szoptatni egy pár hetes, hónapos babát. 3-4 hónap körül már el szokott kezdeni ez ritkulni, és később tudod már alakítani kicsit, de az elején akárhányszor is mellre kéretőzhetnek.

Amúgy minden ősanya úgy kezdte, hogy ő aztán nem lesz ősanya. Tapasztalat... egyébként ezt a stigmát a legnehezebb elengedni, sokkal jobb lesz az életed, ha érted, hogy az nem ősanyaság, ha a pici babádat a biológiai szüksègletei szerint eteted. A férjeddel is próbáld meg ezeket átbeszélni.

Legy határozott és priorizált hittel előre a babát és a szülés utàni regenerációt.

Ami megmarad, házimunka, azt együtt végzitek.

Amúgy később szoktàk ezt a fickók megérteni, nàlunk is volt nyünnyögés, aztàn amikor először volt vele 6-8 órát a gyerek kb 5 hónaposan, és hazaérve a kupi közepén holtfáradtan ragyogó arccal állt a párom, hogy sikerült minden, evett a kisbabánk, kicserèlte a pelust, ja és átöltöztette, és elaltatta a babakocsiban, de aztán sírt de aztán énekelt neki és aztán meg aludt (és átvettem a babát, megfőztem és kitakarítottam, amíg ő kialudta a fáradságot), akkor utána jobb lett a kommznikáció ebben a témában (bár azért addig se volt reménytelen).

Próbáljatok beszèlni. Nekem is inkább depressziós jellegű az írás.