Miért kell sajnálni azokat a családokat akik szegények és 4-5 gyereket nevelnek?

Igen igen az más.

Ott nem tudták előre nyilván,hogy tragédia történik.

De azokat nem értem akik gyereket vállalnak úgy,hogy egyaltalán nem engedhetik meg maguknak és nem tudják felnevelni sem.

Sajnáltatják magukat meg koldulnak interneten és a gyerekre hivatkozva akarnak pénzt kicsikarni másokból.

Igen de minden ok-okozat.

Nekem bátyám ilyen például.

Agyba főne szid mindent és mindenkit pedig tudták mit vállalnak.

Szegény unokaöcsémet sajnálom mert 10 éves és már most kiközösítik a ruhái miatt.

Tesóm persze büszke arra,hogy enni ad a gyereknek mert ez mekkora tett pedig nem.

Ez a természetes és nem a gyerek kérte,hogy megszülessen de már most éreztetik vele,hogy tartozik nekik ennyivel.

Illetve mástól várja a segítséget.

Anyutól,tőlem…és ha anyu nem tud segíteni akkor azt mondja,hogy pedig ez “nagymamai kötelességed”.

Konkrétan anyu neveli a gyerekét kiskora óta.

Csak közben meg mégis mert szegény gyerek nem tehet erről.

Én olyan szinten sajnálom őt,hogy az hihetetlen.

Most is épp ruhákat rendelek neki mert én anyagilag azért megtehetem és nem akarom,hogy sérüljön ennél jobban lelkileg.

Félek,hogy mi lesz vele ha felnőtt lesz.

Mármint ugye most alakul a személyisége és a körülmények miatt folyamatosan negativitások érik.

Anyu meg tesóm sem foglalkozik a lelkével mert az anyagiakkal vannak elfoglalva.

Most is kérdeztem anyutól,hogy pontosan mekkora jelenleg a lába mert nő mint a gomba és anyu azt írta,hogy olyat kell venni neki amit tesóm nem tud megfizetni,hogy neki könnyebb legyen anyagilag.

Hol nem szarok bele tesómba.

Engem annyira felcsesz agyilag az,hogy őt kell sajnálni állandóan holott az ő döntéseit sínyli meg egy kisgyerek.