Kisbaba mellett nem tudok tanulni?

11 hónapos a lányom,még mindig nem aludtunk végig egyetlen éjszakát sem. Jobb ejszakakon 3-4, rosszabbakon legalább 5-6 ébredés van. Segitsegem egyáltalán nincs,a férjem sofőr,van, hogy napokig itthon sincsen. Babysitter nem opció. Meg kellene tanulnom németül,de egyszerűen vagy agyam,vagy időm nincs rá,vagy minda kettő. Pedig van tapasztalatom tanulásban,angolul és franciául is felsőfokon tudok,mind a kettőt saját erőből tanultam, még egyetemista koromban,azaz bő tíz éve. De most...zokni az agyam.Ha épp lenne időm,mert napközben alszik a gyerek,vagy elajulok én is,vagy muszáj valamit elintezni( nem csillog a lakás,de alap dolgokat). De ez a ritkább.. gyakoribb,hogy lenne ugyan időm, na nem sok,de egy 10 perc,ami mondjuk napi háromszor már érne valamit,de olyan az agyam,mint egy zokni. Egy ponyva regényt nem bírna befogadni.Sokszor vagyok feledékeny amúgy is,elfelejtem mit hova tettem,akár két perce még a kezemben volt,akkor is. Nem tudom mit csináljak. Elterveztem,hogy míg a babával itthon leszek,megtanulok,mert ez nagyon kellene a későbbi normális munkához. Két éves korában megyek vissza dolgozni,nem hiszem hogy tobb időm és agyam lesz tanulni akkor. Ráadásul nem a lélekölő munkámba akartam visszamenni,hanem újat, immár nemet tudással. De katasztrófa a haladasom és állandó a lelki furdalás. Arcul csapott az anyaság,az az igazság. Annyi mindent elterveztem,erre csak mennek a napok es sokszor túlélek,egy könyvet nem elolvastam el a tizenegy honap alatt. Nem az a lényeg,hogy mit tanuljak,meg hogyan,hanem hogy mit csináljak,hogyan kerítesek időt ,és főleg,elég agyat? Olyanok tapasztalata érdekelne,akik hasonló cipőben voltak,hogy sikerült tanulnotok?