A baba megkeresztelése nálatok vallási-, megszokási-, vagy családi nyomás kérdése?

Vallási (nem vagyok bigott, vallásos valaki, de azért ápolom a hagyományokat). Amiatt biztosan nem kereszteltem volna meg a gyerekeimet, hogy mit szólnak majd az ismerősök, rokonok, ha nem kereszteltetjük meg.. Szerintem ennyi nem árt és ha ő majd később máshogyan fog gondolkozni a vallással kapcsolatban, akkor nem fogok beleszólni.

Nálam inkább családi és megszokás kérdése... Anyósnál vallási...Ő nagyon-nagyon vallásos, férjem kevésbé, de azért ő is. Én nem vagyok az, nem is lettem úgy nevelve. Lesznek még vitáink a családban ezzel szerintem... Na mármint nem a keresztelővel kapcsolatban, hanem templomba járás, stb. Anyós már most vinné minden vasárnap a 9 hónapos kisfiamat... :S

Hát nyomásnak nem nevezném nálunk, de talán mindhárom együtt. Az én számomra a keresztelő leginkább egy gesztus volt a keresztszülők felé. Vallási oka is volt, mert én is hívő vagyok, bár vallásosnak konkrétan nem nevezném magam, de nekem ilyen szempontból természetes volt, hogy lesz keresztelő. Ezen kívül családi oka is volt, már amennyiben ez ok, de a nagyszüleim furcsállották volna, ha nincs keresztelő.