Lehet, hogy az utódok és a magunk anyagi gondoktól való féltése az "egykézés" után önfelszámolásba torkollik az europidoknál? Átadjuk az életteret?

Mit szenved meg az egész család? Az egykeséget?

Ez szerintem elég erős általánosítás. Sokfélék vagyunk, sokféle családok vannak.

Én pl a környezetemben a sokgyerekes családoknál azt látom, hogy pont a sok gyereket szenvedi meg az egész család. Az anyuka túlhajszolt, belefásult az állandó gyerek-pesztrálásba, nincs elég idő/energia/pénz a gyerekre egyenként. A szülőknek egymásra sincs idejük, emiatt állandóan menekülnének a gyerekeik elől. Ami persze nyomot hagy a gyerekek személyiségén. Ha én most azt állítanám, hogy ez minden nagycsaládra igaz, akkor az lenne kb pont olyan általánosítás, mint az amit te mondtál.

Nekünk egy gyerekünk van, egyelőre nem is tervezünk többet. Persze meglátjuk, mit hoz a jövő, de egyelőre nagyon jól megvagyunk így, boldogan élünk, és senki nem szenved emiatt a családban.

Mi ketten voltunk testvérek, a mai napig imádjuk egymást az öcsémmel. 300 km-re lakunk egymástól, de hetente többször beszélünk, lehetőleg úgy egyeztetünk, hogy a szüleinkhez egyszerre tudjunk hazamenni, és bizony ma is szívesen beszélgetünk úgy, hogy én hasalok, ő meg a hátamra teszi a fejét.

De!

Nekem egy gyerekem van, és nem is lehet több, az öcséméknek meg úgy néz ki, egy sem lehet. Elég nagy esély van rá. Mindketten szeretnénk örökbe fogadni, de ezzel nem oldjuk meg a fent adott problémádat, hiszen nem gyarapítjuk a társadalmat jobban, csak "elveszünk" a meglévő populációból egyet. (Félre értés ne essék, nem azért, hogy testvére legyen a gyerekemnek, hanem azért, mert vágyunk gyerekre a férjemmel.) De ha másképp alakul (mert ha nem vesznek vissza a munkahelyemre, akkor örökbe sem fogadhatunk, mert egy pedagógus fizetés nem számít biztos alapnak a gyámügy szemében sem), akkor egyke gyereket nevelünk. Nem hiszem, hogy ezt meg fogja szenvedni akár ő, akár a család. Ugyanúgy neveljük, mint bennünket, nincsenek hisztik, hogy ő akar valamit és folyton csak ő, pedig azért 1 unokára jobban költenek a kevésbé jó anyagi körülmények között élő nagymamák és jó anyagi körülmények között élő, de gyermektelen keresztszülők is. Az én 3 évesem nem irigy, a bölcsiben is szívesen megosztja a játékát, bármilyét mással is.

Viszont abban igazad van, hogy 2 ember helyett csak egyet adunk a társadalomnak, viszont belegondolva ebbe a létbizonytalan helyzetbe, amiben élünk, a stressz hamarabb megöl, minthogy túl sok nyugdíjat felvehetnénk.

Az meg hogy átadjuk az életteret? Ki tudja, mit hoz a jövő! A globális felmelegedést, a politikai harcokat (hülyeségeket) látva, nem az egykeség pusztítja ki a fehér embert és adatja át az életteret!

Eltanulhatnánk már a többi néptől, hogy nem pofázunk bele más életébe.

A gyerekvállalás 2 emberre tartozik. Sem neked, sem a politikusoknak, sem a szomszéd Mari néninek nincs hozzá semmi köze hogy ki hány gyereket vállal és miért.

Akiket ismerek és "csak" 1 gyerekük van, nem a pénz volt az elsődleges ok, hanem:

- egészségügyi

- a gyes után anyukát kirúgták, megtapasztalta hogy milyen nehéz elhelyezkedni már egy gyerekkel is

- a napi 9-10 óra munka mellett hétközben nem tud minőségi időt tölteni a gyerekkel

- az óvodába vitel és elhozatal egy logisztikai rémálom, amihez sokszor a nagyszülők, rosszabb esetben fizetett segítségre van szükség

Ami pedig nem indok, de sokszor beszélünk róla: a társadalom elutasító az anyákkal szemben. Kevés olyan hely van ahol lehet pelenkázni, szoptatni emiatt egy babával ügyet intézni nem könnyű. A munkahelyeken negatív megkülönböztetésben részesülnek az anyukák.

Sokan lenézik az anyukákat, mert szerintük csak a gyereket használják hogy ne kelljen dolgozniuk. Míg szegény férjük megszakad, ők jól szórakoznak otthon. Ingyenélők. És ezek még a kedvesebb vélemények :-)

Arról már ne is beszéljünk, hogy inkább fellöknek minthogy segítsenek mondjuk tömegközlekedés során.

Szóval lehet mondogatni hogy a sok önző liba azért nem szül mert dőzsölni akar az anyagi javakban, de ez az esetek többségében nem igaz.

Most nem az a kérdés, hogy miért nem vállal egynél több gyereket valaki, hanem az, hogy ennek mik a lehetséges következményei.

Kedves kérdezô, érdekes problémát vetettél fel. Igen, lehetséges, hogy átadjuk az életteret másoknak. Most Ázsia felé tolódik úgyis az egész világrend, ôk sokan vannak és ôrült yempóban fejlôdnek, míg a fejlett országokban öregszik a társadalom. Ázsiának meg élettér, piac krll. Lehet, hogy ez egy békés, csendes áytendezôdés lesz, de akár háborúkat is hozhat.