Járt valaki Budapesten Dr Horváth Katalinnál homeopatiás orvosnál? Ha igen mi volt a tapasztalat?

Szia! Mi jártunk, a gyerekünknek kisebb korában sok baj volt a fülével (minden felső légúti megbetegedés ráhúzódott), és ő, ha ugyanarra gondolunk, fül-orr-gégész homeopata orvos.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de úgy fordultunk ki tőle, hogy ide többet be nem tesszük a lábunkat. Kb. hároméves volt a gyerekünk, a nő ránézett, kérdezett kettőt (kb. hogy szófogadó-e a gyerek) és közölte, hogy először is rendbe kell hozni a „személyiségét”, és erre adott kétféle bogyót, amitől majd „megjavul” a gyerek.

Nem arról van szó, hogy ellenérzéseim lennének a holisztikus szemlélettel, orvoslással kapcsolatban, nyilván az alternatív módszereket sem vetem el (el sem mentem volna ide, ha így lenne), de azért abban nem hiszek, hogy 5 perc alatt bárki átfogó képet tud kialakítani egy másik emberről, pláne egy 3 évesről (aki ráadásul nem volt egy hisztérika, nem csinált semmilyen extra hülyeséget a rendelőben töltött idő alatt, és pont annyira volt szófogadatlan, amennyire bármely ilyen korú gyerek az). Ahogy azt sem szeretem, ha egy orvos nem mondja el, mit miért tesz, hanem adja is a bogyókat (ebből a szempontból tök mindegy, hogy „rendes” gyógyszer, vagy homeopátiás), gombolja a pénzt, és anélkül bocsát utamra, hogy mélyrehatóan elmagyarázná, ennek mi az értelme.

Ráadásul azt sem tartom jónak, hogy a gyerek előtt tesz fel kérdéseket, és vár válaszokat a viselkedésére vonatkozóan.

De ez csak egy tapasztalat, lehet, hogy másnak szuperül bevált…

Szia! Persze, kérdeztük, és elmondta, hogy vannak különféle „alkatok”, „személyiségtípusok”, és ebből indulnak ki a kezeléskor. Nem emlékszem, talán 10 percet töltöttünk nála maximum. Alapvetően jókedélyű, nyitott személyiségek vagyunk, de valamiért ezzel a nővel nagyon nem találtuk meg a hangot. Ahogy írtam, úgy éreztem, nem ért a gyerekekhez, így aztán a hirtelen hozott „ítélete” a gyerek személyiségéről sem volt túl hihető.

Nem voltunk azóta más homeopatánál, annyira letaglózott ez a tapasztalat, hogy nem volt hozzá kedvn. A tesómék viszont ilyen szerekkel próbálják kezelni a gyerekeiket (ekcémásak), és azt tudom tőlük, hogy itt döntő tényező az idő, hetek, sőt hónapok is kellhetnek, mire a hatás érezhető.

(Megjegyzem a gyerekeiknél időnként elmúlik, majd visszatérnek a bőrproblémák, szóval ez sem győzött meg.)

Azért ne adjátok fel, pláne ne az én véleményem miatt! Azt gondolom, a betegségek gyógyulásában igen nagy szerepe van a hitnek is, hogy az adott orvos mennyire hiteles személy az ember számára, mennyire segíti elő a természetes gyógyulást. Számunkra azért nem volt ez jó, mert mint írtam, a nőt nem éreztük hitelesnek, megnyugtatónak. De én nehéz eset vagyok abból a szempontból, hogy nekem mindent részletesen el kell magyaráznia egy orvosnak, nem érem be a pirulákkal. Az is lehet, hogy mi nem voltunk neki szimpatikusak, vagy egyszerűen rossz passzban volt épp (bár megjegyzem, aki emberekkel foglalkozik, annak erre ügyelnie kéne).

Ilyen részletekre már nem emlékszem, van vagy 3-4 éve, hogy nála jártunk. Érdekes, mert a férjem épp a minap emlegette, hogy milyen rossz élmény volt (pedig nem szoktunk róla csevegni azóta, tudomásul vettük, hogy nem ez a mi utunk).

Figyi, szerintem, ha már belevágtatok, és szimpatikus a doki nektek, akkor menjetek el, és faggassátok ki, mondjátok el a kételyeiteket is neki, hátha megnyugtat. Mi azért hozzá mentünk, mert „normál” orvos is, és én szeretem, ha egy ember több oldalról látja a dolgokat, egy „sima” homeopatához nem biztos, hogy elmentem volna.

Egyébként mi végül találtunk egy nagyon szuper fül-orr-gégész nőt, igaz, ő csak magánban rendel már, de annyira szimpatikus, hogy örömmel mentünk hozzá mindig – pedig az ember nem gyakran örül az orvosoknak. :)

Szóval, amint már írtam, szerintem a gyógyuláshoz szerintem a gyógyító személyisége is fontos.