Anyukák%! Ti fontosnak tartjátok, hogy a gyerekeiteknek testvére legyen, vagy nem?

Én nem tudom eldönteni igazából. 5 éves lányunk van, és nem tervezünk neki testvért. Igazából egy gyermeket terveztünk mindig is, és úgy vagyok vele, hogy szerintem az a jó inkább, ha valaki egy- vagy kettő, vagy három, vagy négy gyereket szeretne, nem pedig testvért a meglévő(k)nek.

2. vagyok. Nekem is van testvérem. A két legjobb barátnőmnek nincs. Én nem tudom, nekik mennyivel "rosszabb" az életük emiatt, mint az enyém. :)

En fontosnak tartom. Nekem sajnos 15 evvel es 18 evvel fiatalabbak a tesoim. Nem tudnam nelkuluk elkepzelni az eletemet tesok nelkul.

Akiknek nincs testvérük, azok meg valószínűleg testvérrel nem tudnák elképzelni az életüket, úgyhogy szerintem - mivel egyikünk sem érzi azt amit a másik érez - ez egy olyan kérdés, aminek így nincs értelme, mivel vitához vezet(het).

Szoktunk férjemmel errol beszélgetni. Nekem egy húgom van, neki 5 testvére van. Nem lett volna baj náluk sem, de egy balesetben az édesapja meghalt, így azután az egész család nyomorgott. Megbeszéltuk, hogy akkor vállalunk gyereket, ha el is tudjuk tartani, megfeleloen tudjuk ruházni, etetni, iskolát választani. Úgy tervezzuk, hogy két gyermeket szeretnénk. Párom is napi szinten beszél a testvéreivel, támogatják egymást mindenben. Kulfoldon élunk, ilyenkor látja igazán az ember, hogy kik voltak az igaz barátai. Két barátnommel tartom a kapcsolatot, de már érzem, hogy egyre gyengul a viszony, hiába beszélunk napi szinten. Húgommal Kb. heti 3 alkalommal beszélek, de a kotodés megmaradt. Sokszor elofordul, hogy ugyan azt álmodjuk, esetleg hírtelen eszunkbe jut, hogy levágassuk a hajunkat, megnézzunk egy bizonyos filmet és mikor este beszélunk, dobbenten látjuk, hogy a másik is pont arra gondolt. Persze van olyan, hogy a testvérek nem beszélnek egymással, de én azt mondom, hogy itt a szulo a hibás. Elso kategoria a család, ott naponta lehet olvasni, pl. ma is, hogy a 3 éves gyereket elkényeztették és nem tudja elfogadni, hogy a picinek is jut. Azt mondom, hogy normális esetben (és a kornyezetemben ezt látom) a testvérek kozt egy elszakíthatatlan kapocs van, amit szeretnék az én gyermekeimnek is megadni.