Komolyzene nagyon erős hatása a kisfiamra. Ne hallgassunk inkább?

Két éves kisfiam mindig is imádta a zenét, és nagyon hamar kiderült róla, hogy rendkívül muzikális. Magam is zongorázom, és koncertre járó vagyok, így már a pocakomban sokat hallgatott ilyen zenét, és azóta is itthon. 1 éves korában!!! tökéletesen visszadúdolt dallamokat, másfél évesen kb 30 dalnak énekelte tisztán a dallamát (bár még beszélni nem tudott). Máig az egyik kedvenc időtöltése a zenehallgatás, táncolás, éneklés, zongorázás. Komolyzenét viszonylag rég hallgattunk a jelenlétében...

A hétvégén voltunk egy ünnepségen, ahol elhangzott a himnusz, és a végén a szózat is. Mindkettőnél az amúgy örökmozgó gyerek megállt, némán hallgatta, és a himnusz végére bekönnyezett a szeme, és kérte, hogy még. Amikor hazajöttünk, beraktam neki ezeket, és feküdt a mellkasomon, hallgatta. Aztán kiadta a youtube Vivaldi Tavaszát azzal a homokrajzos installációval, és betettem neki. Hihetetlen arcokkal, néhol könnyezve, beleborzongva, némán fekve hallgatta végig, és az utolsó traktusoknál olyan sírógörcsöt kapott, hogy azt hittem valami komoly baja van. Nem hiszti, hogy mégegyszer, hanem komoly, keserves zokogás, mint amikor valamije nagyon fáj. Kérdeztem, hogy mi a baj, és mondta, hogy zene, zene. Beraktam mást, és megnyugodott...

Tegnap férjem megint berakta neki, és csodálattal hallgatta, megint kicsit szipogott is alatta, de közben mosolygott is...a végén ismét a keserves zokogás, és alig lehetett megnyugtatni. Kérdeztük, miért sír, mi a baj, és mondta, hogy a zene...

Mi lehet ez? Inkább ne hallgattassunk vele ilyet? De ő meg kéri, folyton ezt kéri azóta, nem is jó más zene, amit berakunk, csak ez. Tapasztaltatok már ilyet? Ennyire erős érzelmi hatással lenne rá a komolyzene? Így megérinti a lelkét? Nem teszünk kárt vele, ha így "megerőltetjük"?

(babakorában amúgy pont az ellenkezője, mindig abbahagyta a sírást, ha betettünk ilyen zenét, és megnyugodott)

Szívesen várnék tapasztalatokat, véleményeket! Köszönöm