Valaki járt hasonlóan? Nagyon szerettem volna kistestvért, de olyannyira megromlott a párommal a kapcsolatunk, hogy a gyűlölet szintjén tartunk.

Én is sokáig reménykedtem, hogy még megmenthető a kapcsolatunk. De a pénztelenségen kívül még van egy pár dolog: pl. ígéri, hogy hazajön x időre és általában 3 órákat késik, de minden alkalommal.

Szóval szavahihetetlen.

Elhitette, hogy mindent megtesz-normális állás, rendes kereset, csak költözzek vele albérletbe, hogy édes 3-ba legyünk-ez decemberben volt-akkor 135e ft-ot keresett, azóta havonta 80 e ft-ot hoz. Ha nem max gyedem lenne, háááát nem is tudom.

Folyamatosan pakolni kell utána, folyamatosan direkt szanaszét hagy mindent, nem segít semmiben, de nekem elég a kisfiam után pakolni, őt nevelni, nekem kicsit sok naponta fél-egy órát még ő után is pakolni. Sosincs itthon annak ellenére, hogy ennyi pénzt hoz haza, legtöbbször este 10 előtt nem látom, de mostanában éjszakánként jön haza.

Mit gondoltok?

15 hónapos a kisfiúnk, akit állítólag imád és mindig hiányzik neki.

Engem le "hisztériás"-ozik, szarba néz, megaláz folyamatosan (fonnyadt csecsű, 2 napig vajúdó bénaság és társai)

Kedves Utolsó válaszoló! Teljesen hasonlóan gondolom ezeket. Nekem senki, de senki segítségem nincs, nem lenne, akkor sem, ha szétmennénk.

A pénz tényleg nagy úr, de én nem látom, hogy valamit is tenni akarna a boldogulásonkért. Minden hónap végén szinte éhezünk.

Ezeket sem tudom neki megbocsájtani. Én nem így éltem, jó munkahelyem van/volt, a szorgalmas munkához vagyok szokva, a becsületességhez, a tisztasághoz, a megbízhatósághoz. Annyira szeretem a kisfiamat, annyira szerettem volna vele minél tovább itthon maradni.

Úgy érzem hiába tanultam, dolgoztam, valahogy mégsem sikerül boldogulnunk az életben.

Lehet, hogy a párom is azért aláz meg, mert naponta mondom neki, hogy nem azért jár egyetemre,hogy 80 e ft-ot keressen és milyen ember már. Dehát jönnek a számlák, a fiúnknak is szeretnék megadni mindent. Én már így is annyi mindenről lemondtam már.