Ha születése utàn kiderülne a gyermekedrōl, hogy valamilyen betegsége van, ami rendszeres kezelést igényel majd végig, otthagynàd a kórhàzban?

"egy anya aki 9 hónapon àt vàrta a gyermeke születését"

És egy apa? Mert mindkettőnek alá kell írni.

Nyilván azt válaszolnám, hogy én aztán soha nem hagynám ott, de érdemes a sorsok mögé nézni.

Pl: ismerek olyan kislányt, akit azért hagytak ott, mert többedik gyerekként született és olyan jellegű eü-i kezelésre lett volna szüksége, ami több millió kapásból.

Azzal hogy lemondtak róla pont a lehetőségét teremtették meg, hogy éljen, mivel olyan vállalta végül, aki tudta finanszírozni.

Én is sok mindent gondoltam 17 évesen amit ma már máshogy látok.

De úgy gondolom mivel egy idegileg leharcolt anya nevelt, hogy a gyerekvállaláshoz igenis ismerni kell a határainkat, ha azt szeretnénk hogy senki ne szenvedjen.

Nagyon nehéz döntés lehet egy ilyen, de nem mindenkinek van meg a megfelelő anyagi vagy érzelmi háttere ahhoz hogy a beteg gyereket tudjon nevelni.

És ha már tudjuk hogy nem fogunk tudni megfelelően helytállni akkor már jobb ha kisbaba korában adjuk örökbe, hiszen ilyenkor még nem kötődik a baba a szüleihez és a kisbabát is sokkal többen szeretnének örökbe fogadni pont a tiszta lap lehetősége miatt.

Hááát, egy asztma, allergia is rendszeres kezelést igényel... köszi, jól megvagyunk :)

Sajnos van, aki nem tudja bevállalni. A kürházban nem hagynám, de van az a betegség, amivel haza sem vinném, hanem otthont keresnék pl neki. Mondjuk pont nem a szívbetegség az, vagy hasonló organikus dolog, de pl mentális betegség esetén, ha súlyos, akkor otthonban gondolkodnék, főként ha van, vagy akarok még gyereket.

Nem hagynám.

Bármelyik életkorban jelentkezhet betegség, ami rendszeres kezelést igényel.

Ha magzat korban már bebizonyosodik, akkor valószínűleg elvetetem. A már meglévő gyerekekre is gondolnunk kell. De ha születése után, akkor már családtag, akit nem hagyunk magára.

Ugyan már nem lesz több gyerekem, de voltam olyan helyzetben, hogy egy beteg babát vártam. 30 hetesen derült ki, hogy súlyos emésztőrendszeri rendellenességgel fog születni, lehet hogy élete végéig sztómával kellett volna élnie. Eszembe sem jutott, hogy majd elhagyom. Inkább tervezni kezdtünk, hogyan alakítjuk át az életünket miatta, milyen kezelésekre hordjuk hogy majd többé-kevésbé teljes életet élhessen.

Sajnos aztán halva született.

De az biztos, hogy én nem lennék képes magára hagyni a beteg gyermekemet, hiszen az én vérem, és felelős vagyok érte, csak rám számíthat az életben.