Nagy részben apámra hasonlítok, nem anyámra. Lehet ezért van az önutálatom? (kifejtve lent)

Apám nem olyan okos, kommunikatív, nem tud kapcsolatokat kialakítani (szó szerint), ellentéte anyámnak. (Lehet aspergeres, de papírja nincs róla. ) Mindig anyámat szerettem, apámat nem (sok egyéb oka is van). Èn kb 80-20%-ban hasonlítok a szüleimre apám javára. Lehet, hogy ezért nincs önbizalmam, ezért utálom magam, ezért vagyok elégedetlen magammal? Kiskorom óta így van. Olyan akarok lenni, mint amilyen anyám. Tapasztalatok hasonló szituban valakinek esetleg? 20/L vagyok jelenleg.

Köszönöm a válaszokat mindenkinek előre is!