Hogyan készititek/készitettétek fel a kisgyermeket sulikezdésre munka hàztartàs mellett?

Kérdező, hány éves is a gyermeked? A hosszú kommentjeidet átfutottam, de nem találom az életkort. 5 éves? 5 és fél? 6? 6 és fél?

"Lemaradàst eddig olyanban làtok mivel iskolai nyilt napon több gyerekkel làthattam együtt es volt viszonyitasi alapom"

Tisztelettel válaszolnék, kérdező. Csak félre ne érts, nem bántásnak szánom soraim. Hanem, gondolom, érdekelnek téged a szakmai tapasztalataimból eredő meglátásaim. És emiatt muszáj hangsúlyoznom, hogy ha laikusként próbálsz "diagnosztizálni", megállapításokat tenni, avval több kárt okozhatsz a gyermekednek, mint hasznot. A szakemberek között is vannak sajnos kóklerek, de még mindig nagyobb az esély, hogy alapjában helyes megállapításokat kapsz, ha szakemberre bízod ezt, mint ha te, vagy más hozzá nem értő tesz megállapításokat.

Én se vagyok tévedhetetlen, mindenesetre válaszolnák az új felvetéseidre. Az iménti idézetedre is. Arra azt tudom mondani, hogy az iskolapedagógia és az óvodapedagógia nincs jól összehangolva, a világ legnagyobb részén. Magyarországon sincs összehangolva jól. ÉS ez főleg az iskolarendszer elavult, poroszos mivoltából ered. Azaz irreális elvárásaik vannak az óvodások felé a tanítóknak.

Az iskolába óvodás megy! És nem iskolás. Ezt nem képesek megérteni a tanítók. Meg az "oktatási miniszterek" se...

Konkrétan az idézetedre: nyilván csak a megfogalmazásod, infóid alapján vélekedhetek. Élőben könnyebb volna. Amit írsz, az alapján én mint szakember nem látok lemaradást. Ugyanis értelmetlen egymáshoz hasonlítgatni a gyerekeket, főleg laikus szemmel csupán tippelgetés, ahogy eljársz, amikor véleményt írsz gyermekedről.

Azt kell tudni, hogy van egy "tól ig" intervallum, tartomány, amin belül teljesen egészséges az érés, fejlődés. Pl a sakktáblás esetben, amit említettél, arról megjegyzem, hogy a kisgyermekek szabálytudata 4 éves korban indul, ebben nem jellemző az eltérés. azaz kb egy év időintervallum jellemző (azaz kb a 4. szülinap és az 5. szülinap között jellemző, hogy látványosan megindul a szabálytudat érése).

A hat évesek egy része bár már ismeri a sakk szabályait, de teljesen rendben levő, ha egy hat éves gyerek még nem képes alkalmazkodni ehhez, se figyelemtartás, se érdeklődés tekintetében, bár a sakk alapjait meg lehet tanítani öt éveseknek is, csak azaz bibi, hogy 5 éves korban még több a hátránya, mint előnye, mivel egyes MÁS vonatkozású fejlődési irányok tekintetében visszaveti a gyermeket. Azaz nem éri meg 5 éves korban zseniket képezni. Csak 6, inkább 7 éves kortól. HA és ABBAN, amiben tehetségesnek vélik a szakemberek.

Persze lehet 5 éveseknek is erőltetni, de több a kára, minta aszna, pl egyes sakk zsenivé nevelt gyermekek ezáltal más téren alulfejlettebbek, mert a spontán játéktól túl sok időt vett el a "zseni képzés"; neveket nem mondanák, tapintatból; nem beszélve, hogy átlagosan semmit nem nyer az, aki 5 éves korban kezd zsenit képezni a tehetségesekből, ahhoz képest, mintha csak 6 éves korában kezdenék képezni, amikor már majdnem ideális az iskolai nevelés kezdése, bár 6-9 évesen csak fokozatosan kellene átmenetet képezni az óvodai pedagógiai módszertanok, valamint az iskolai oktatás módszertanok között. Ezt pl az EREDETI Waldorf mint alternatív iskolákban remekül kivitelezik. (Nem az ál-Waldorfokról beszélek.)

"Akkor ez alàtàmasztja azt is, hogy ovibol miért hiànyosak azok az ismeretei, képességei, amik az iskola alapjai."

A leírásod alapján egyáltalán nem látok fejlődésbeli lemaradást a gyermeked kapcsán. Lehet, hogy tényleg hiányoznak belőle bizonyos képességek, nem tudom, hiszen nem vagyok ott, nem az én gyermekem. Azonban amely hiányokat jeleztél eddig, azok NEM elvárások semelyik 6 évestól, sem kisebbektől! Egészséges esetben sem!

Hacsak nem kerülte el a figyelmemet az eddigi kommentjeidből valamely információ.

Az iskola lapajai tehát NEM azok, amelyeket annak hiszel.

NE a rendszer nyomásának higgy. Az nem reális, sok esetben. Követelni kényelmes dolog, ki van agyalma gyermekellenesen a rendszer jól, afelől ne aggódj... Az iskolarendszer egy propaganda gépezet! A tanító és tanár meg sajnos kénytelen megfelelni ezen FÉLIGAZSÁGOKNAK.

"Bele sem mertem szolni, nem kezdtem irànyitgatni motivàlni."

Ez esetben jól jártál el, bár KIBONTAKOZTATNI érdemes. Laikusok persze óvatosan a kibontakoztatással! Inkább csupán bátorítsák, teremtsék meg a körülményeket és tárgyi feltételeket ehhez, és hagyják meg a gyermeknek, ami érdekli.

Kivéve persze amikor az másokra vagy önmagára veszélyes.

És ami korának nem való, avval óvatosan! Pl az 5 éves hiába kérdez pl a betűkről, csak annyit ideális, optimális mutatni neki, amit, amennyit kérdez - és az általában is igaz ovisokra! De kiemelten a nem neki való dolgokban! NEM tanítjuk olvasni, se írni az ovist!

Tilos!

Ha véletlen megtanul pl utcabeli idősebb gyerektől, az nem baj. Mert az egy teljesen spontán folyamat, és nem veszi el idejét a spontán játéktól, hiszen ösztönösen érzi az ovis, hogy ő mikor vágyik spontán játszani (pl amellett, hogy az utcabeli 7-8 éves gyerek tanítja az 5 éves pajtását olvasni.)

A lényeg, hogy felnőtt NE tanítsa se írni, se olvasni az ovist! Pedagógus se tegye! Se óvodapedagógus, se tanító! Az életkori (6 évesekre és kisebbekre vonatkozó) sajátosságok miatt.

Amikor óvodás korra hivatkozok, mindig úgy értendő, hogy a hat éves kor határeset! A hat évesre szerencsésebb óvodásként tekinteni, az előnyeivel együtt is, nem csak az ismerethiányaira nézve. A hét éves az, akit FOKOZATOSAN bele kellene vezetni az oktatás világába, tehát a direkt stílusú tanítás módszertanával apránként már érdemes tanítani őt, habár ezt játékossággal kombinálva tehát még 7 éves kortól is.

"Remélem a tanàra szàrnyaltatni fogja majd öket majd beszélek vele.

Tartok a sulitol."

Nincs miért tartanod a sulitól, a gyermekedről lévén szó. Beszélsz vele? A helyedben csak azér tbeszélnék vele, hogy megismerjem valamelyest a jellemét, gyerekszeretetét, hozzáállását a tanítónak. Nem másért!

Javaslom, nehogy pedagógiai módszertan kapcsán beszélj vele! Laikusként csak félreértéshez vezet, számos tévedést vettem észre a kommentjeiből a gyereknevelés, fejlesztés kapcsán.

Ezen felül, mondom, az iskolarendszer (a politika által) sajnos alaptalan és gyermekellenes nyomást gyakorol a gyerekekre! Tehát sok a féligazság abban, amiket a tanítók hisznek. Mivel a tanítóképzés és tanárképzés részben agymosás, sajnos. Politikai propaganda, féligazságok tömkelegével.

"A többi jatéknal is nem a tanàrra figyel, hanem a kistàrsakra. Nem azt csinàlja amit a tanàr kèr, hanem a többit utànozza inkàbb."

Hat évesek és kisebbek esetén pont ez a normális, persze akkor, ha időnként képes a felnőttre is figyelni.

"tapsolos feladatnàl"

Nyílt napon feladatok?! Te jó ég! Tilos feladatokkal terhelni az óvodásokat! Kivéve az idpőnkénti ún. munka jellegáű tevékenységek, pl leviheti otthon a szemetet, adhat a kutyusnak, cicusnak enni, ilyesmik. De tanítótól feladatlapozás, meg egyéb feladatosdi??

tudom, hogy ez folyik sulikban, de mentsd meg ettől a gyermeked, erre kérlek! Sokáig nem is volt törvénybe foglalva az iskolaelőkészítés, legalábbis kb 2015-ig tuti nem. És így volt helyes. Talán máig sincs, ha szerencsénk van, de ezt nem követtem.

Persze az is lehet, hogy te értelmezed feladatnak azt, ami nem az, hanem mondjuk spontán játszott velük a tanító. Nem voltam ott, nem ismerlek, tehát csak a szavaidra tudok reagálni.

"rosszul tapsolt az egyik kicsi,akkor ö is követte"

A pontos életkort még nem tudom, de hat évestől is ez tökéletesen rendjén való! Ugyanis az óvodások tanulásának alapja az utánzás, a "csordaszellem"! A felnőttet is szereti utánozni! De ha jól értelek e tevékenység során a tanító kért valamit, de nem csinálta a tanító, csak a gyerekek. Akkor meg tökéletesen járt el gyereked, az életkorának megfelelően. A tanító lehet, hogy csak megfigyelte őket. Vagy ha elvárta a tanító, hogy jól csinálják, akkor sorry, de egy vadbarom, hozzá nem értő kuruzsló. Bár tanítókból, tanárokból sajnos nem kevés az olyan... Tisztelet a kivételnek.

"Mialatt ö megkérdezi kb háromszor hogy mikor tudunk àtmenni hozzàtok?"

Ha jól értem, milyen helyzetet vázoltál fel, akkor ez is rendjén való a hat évestől és a kisebbtől! Az óvodás ugyanis elsősorban kapcsolatteremtés és felvétel okán kommunikál, és kevésbé jellemző az, hogy direktben meg akarna érteni valamit, kivéve, amikor kíváncsiságból rákérdez valami olyanra, ami ismeretszerzés jellegű.

Nem beszélve, hogy a hat évesek figyelemtartása átlagosan 15-20 perc MAXIMUM!

Gondolj bele, ennyire eszement az iskolai oktatás! Ilye nfigyelemtartás a normális, hat évesen, és 8 évesen se sokkal több, de már 45 perces tanóráik vannak! Ilyen agyament világban élünk sajnos!

Azért írok neked, hogy képben legyél, és legalább te ne árts a gyerekednek, ha már az iskolarendszer elvárja még a normálisan tanítóktól is a gyermekellenes hozzáállást.

Ettől függetlenül persze nem lehet kizárni a figyelemzavart a gyermekednél, de hogy erről véleményt írhassunk, ahhoz szinte semmi infó nem áll rendelkezésünkre nekünk, válaszoló, sőt, ahhoz leginkább élőben kellene látni a gyermeked, és még akkor is szakmailag csak valószínűsítést lehetne tenni, mivel egy konkrét gyógypedagógusi, vagy pszichológusi vizsgálat lehet mérvadó abban, hogy ESETLEG figyelemzavaros.

De amiket írsz, az ilyen esetek legalább 90%-ában SZÓ NINCS figyelemzavarról, hanem természetes életkori sajátosságról.

"A gyermeklélektant elkezdtem màr olvasni, nekem elég nehéz olvasmàny"

Pedig a többi szakirodalom java csak nehezebb olvasmány! Ezért mondom, se szakmai tapasztalatod, se elméleti alapismereted. Ezért járj el óvatosan.

Ha a kedves szülők csak azt megtudnk, mkonkrétan mi mindenben hibáztak eddig, és azt abbahagynák, akkor legalább 5ször jobb egészésgi és érzelmi állapotban volnának gyermekeik, vagy 5-ször gyakrabban legalább, és az érésük is sokkal optimálisabb volna, mert MEGÉRIK ÖNMAGÁTÓL az ovis!

HA HAGYJÁK! ÉS ha érzelmi biztonság veszi körül, meg kellő (de nem túlzó) tárgyi feltételek. De főleg az érzelmek! Ha csak egy fadarabja volna egy öt évesnek egy hétig, hidd el, avval is nagyszerűen eljátszana, és még fejlődik is, mert a saját fantáziáját kreatívan rávetíti a fadarabra! Az neki repülőgép, vagy darugép, vagy ember, vagy mikor mi!

Elhiszem, hogy némelyik pszichológiai kísérlet elszomorító, és nem mindegyik etikus szerintem, de nagy részt etikus kísérletekről van szó, és muszáj érzelmileg felülemelkedni annak érdekében, hogy egyre jobban meg tudd érteni a kisgyermekek lelki működését.

Ugyanis ez a kulcsa kisgyermek nevelésben! Az, hogy mit tegyél, hogyan nevelj:

az csak másodlagosan fontos!

Az első és legfontosabb: ÉRTENI őket!

(És minél jobban érted őket, annál jobban ráérzel mikor mit kell tenned - ugyanis recept nem létezik! Irányelvek vannak csak!)

A pszichológusok meg legalább 150 éve (nem egy! rengeteg pszichológus) megfigyeli a kisgyermekeket. Egy jó szakkönyv meg összefoglalja! :)

Előző: amit írsz, elavult óvodai nevelési módszertan, a 70-es évek előtt volt jellemző, részben a rendszerváltásig, és jelenleg maximum a magyarországi óvodák negyedére jellemző, és az óvodapedagógusok legfeljebb negyedére. Szakmailag erősen kifogásolható mind az iskolára felkészítés, mind a direkt módszerű fejlesztés. Bár tudok róla tehát, hogy egyes óvodákban zajlik, és épp elég nagy baj, életkori sajátosságok okán.

Szigorúan tilos kellene legyen 6 éves korig (jó esetben 7 éves korig) a feladatlapozás, játékos tanulás. Kivételt képez NÉHA, kis időre, amikor az óvodás korú gyermeket érdekli.

Egy jó óvodában nem jellemzőek a foglakozások, spec.foglalkozás inkább csak a nagytestnevelés. A jó óvodapedagógus bár ütemterveket is készít, de a helyzetnek megfelelően spontán kivitelez, részben eltér a tervtől mind a csoport aktuális hangulatától, mind pedig egyenként a gyermekek aktuális érdeklődésétől függően.

Egy jó óvodában fejlesztés folyik, ami legalább az esetek 90%-ában INDIREKT.

Kedves előző, szakmai tapasztalatból is alátámaszthatom mindezt, de bizonyságul íme az ONAP-ból idézet (Óvodai Nevelés országos AlapProgramja), amely MINDEN MAGYARORSZÁGI óvodában kötelező ALAPelv.

A lenti kormányrendeleti idézetből az

1., 4., 5.-ös pontokat javaslom alaposan végiggondolni az óvodás korú gyermekek érdekében,

azok kulcsszavai:

SZABAD JÁTÉK;

INDIREKT;

LEGFEJLESZTŐBB.

ONAP = ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA

minden magyarországi óvodára nézve kötelező 1996 óta,

egy viszonylag tömör, az óvodapedagógia legfontosabb,

legalapvetőbb szakmai irányelveit tartalmazza,

alapvetően az óvodás korú gyermekek (és szüleik)

érdekében.

A helyi programok kiegészítik ezt, ebből eredően százával léteznek

Magyarországon óvodai programok.

Az ONAP az viszont, ami egységesen kötelező minden

magyarországi óvodai nevelésre nézve.

AZ ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet

(módosítás: 137/2018. (VII.25.) Korm.rendelet rendelkezési alapján)

"V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

JÁTÉK

1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és LEGFEJLESZTŐBB tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő

SZABAD JÁTÉKfolyamat

- a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé.

[...]

4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával,

INDIREKT

reakcióival éri el.

5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a

SZABADJÁTÉK TÚLSÚLYÁNAK

érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia."