Hogyan foglalkozol 1.5-2 év közti gyermekeddel? Miket játszotok közösen, miket tanítasz neki?

Azt megkérdezhetem, hogy azzal mi a baj, hogy ha valaki valamit "direktbe tanít"? (már több helyen láttam így külön kiemelve, csak ezért kérdezem)

Nyilván nem beszélnék rimekben még nem enekelgetnem a boci-boci tarkat napi 70szer ha nem szeretném szándékosan megtanítani a gyereknek. Amúgy ha valamit sikerül megtanítani akkor az én gyerekem irtó büszke magára és én örülök, hogy megtanítottam neki. Persze nem ülök mellette vasszigorral hogy " na te büdös kölke, most aztán megtanulom" de hát mégis mi másért tennék ilyet?

Ez most nem trendi, vagy mi a baj azzal ha a gyereknek valamit megtanitunk? Pl én tanitom öltözni, enni, osszepakolni, beszélni, rajzeszkozt használni, stb stb.

1-es vagyok, nincs semmi bajom azzal, ha te direktbe tanítasz, de én tényleg nem szoktam. Az én szememben az, hogy valamit csinálok, a gyerek meg leutánoz, az nem tanítás. Az már tanítás lenne, ha mondjuk megmutatnám neki, hogyan fogja a ceruzát, de az én gyerekem le se szarja a ceruzákat, meg úgy semmit, amire én szívesen tanítanám.

Mondókázni nem szoktam neki, mert azt utálom, énekelni gyakran szoktam, de én egész életemben énekeltem, most legalább van ürügyem is rá.

Sőt, nekem olyan gyereket dobott a gép, aki tényleg mindent úgy tanult meg eddig, hogy észre sem vettem. Az öltözés is úgy ment nála, hogy pl. alvás közben mindig lerúgja magáról a zoknit, aztán télen amikor felkelt, mindig első dolgom volt ráadni. Aztán egyszer azt vettem észre, hogy reggelente van rajta zokni, csodálkoztam is. De aztán kifigyeltem, hogy éjszaka továbbra is lerúgja magáról, de reggel magától felhúzza újra. Ez szerintem megint nem a "direktbe tanítás" kategória. De ismétlem, engem nem zavar, ha te úgy csinálod.

Nem zavar engem sem, őszintén nem értettem mi a baj azzal ha valaki így csinál. Amúgy én is pl az öltözködést úgy tanitom, hogy megmutatom neki, hogy én hogy csinálom. Vagy a ceruzát sem az ő kezében igazgatom hanem a sajatom a fogom és mutatom, stb.

Benne vagyok pár babás csoportban és ott megalázó módon lehordjak az anyukákat emiatt gyakran. Tisztán emlékszem amikor egy anyuka vett a gyerekének valami szilikon valamit ami "fejleszti a finommotorikat" és ezt nyíltan vállalta is, hogy ő azért vette mert ez fejleszt és akkor elküldtek melegebb éghajlatra. Aztán amikor valaki más uazt megvette azért mert "mindenkinek van és állítólag jó" az nem zavarta a többi anyát.

Igazából minden tevékenység amit teszunk és játék amit veszünk, valamiben fejleszti a gyereket. Tök mindegy, hogy kimondjuk vagy sem. Ez van.

A mondokazas nekem sem a kedvenc de van egy kuka 4 évesem is és a logopédus külön kérése a mondokazas a kicsinek és a nagynak is.

"Azt megkérdezhetem, hogy azzal mi a baj, hogy ha valaki valamit "direktbe tanít"? (már több helyen láttam így külön kiemelve, csak ezért kérdezem)"

Igen, megkérdezheted, először elmagyarázom neked, utána pedig a vonatkozó óvodai nevelési törvényrendeletből idézek, ami kivételesen helytálló, és minden mo-i oviban kötelező nevelési elvet és bánásmódot részletezi. Egy jó szakember csak bizonyos kivételeket tanít direktben, 7 éves kor alatt, és ezek pl az öltözködés, napirend, kutya/cica etetés, zebrán átkelés OTT ÉS AKKOR, amikor történik, vagy pl találós kérdések, és alig néhány dolog még.

A direktben tanítást hívjuk oktatásnak, hétköznapi kifejezéssel: "iskolás tanításnak". Pl: "Gyerekek, most akkor tanuljuk meg ezt a verset, dalt! Egy-két-há..." Stb, a tanár elkezdi énekelni / mondani, a gyerekektől meg elvárja, hogy kövessék. Ez az iskolás módszer, azaz direkt módszerű fejelsztés, nevelés. Ezt csak apránkétn szabadna még kisiskolás korban is bevezetni, és felnőtt korban sem szabadna túlsúlyban lennie! Már ha hatákonyak akarnánk lenni, fejlesztés, fejlődés tekintetében...

Direkt=közvetlen módszer.

Indirekt=közvetett módszer (más néven jobb agyféltekés módszer, ugyanakkor az indirekt módszer az agykéreg alatti állományra is hat).

Az, hogy játékos a módszer, vagy nem játékos, ehhez semmi köze (azért teszem hozzá, mert látok ebből is félreértést olykor). Azaz létezik játékos-direkt, játékos indirekt, nem játékos direkt,

és nem játékos indirekt módszer is.

A 7 év alatti gyermek felődését gátolja a direkt módszer, de bizonyos néhány esetben kikerülhetetlen, mint említettem. Azért gátolja, mert 7 éves kor alatt intenzíven fejlédik az agykéreg alatti állomás beidegződése, ami a KREATÍV folyamatokért, főleg az elaborációért felelős, azaz a környezetből eredő benyomások feldolgozásáért. A direkt tanítás, valamint pl a mozgókép (film, video, videojáték, főleg rajzfilm, videoklip) ráadásul nemcsak gátolja 7 éves kor alatt e kreatív érzelemfeldolgozó folyamatot, de máég torlasztja is! Ezért NEM SZABAD tanfolyamoztatni, szakköröztetni 7 éves kor előtt a gyerekeket.

A direkt módszerek, és a fegyelmezés azonban az agykérgi beidegzódést serkenti, aminek pedig sokkal lassabb ütemben szabad érnie 7 éves kor alatt, emrt mindennek meg van a maga ideje és helye! Ezért kell csínján bánni a fegyelmezéssel, 7 éves kor alatt! Azaz a fegyelmezés csak mellékes módszer szabadna lennie, 7 év alattiak esetén, mert több a kára, mint haszna, az érésükre nézve.

Mindenre, amit e válaszomban említettem, a hatodik életév határeset és egyénfüggő. Így hát a 6. életévben tanácsos még mindig szinte minden esetben indirekt módon hozzáállni a gyerekekhez.

INDIREKT módszerre példa:

Ülök a 7 év alatti gyermekkel a szőnyegen, játékkockák vannak körülöttünk. Párbeszéd:

Gy=gyerek: - Jaj de szépül a vááár!

Én: - Igen, nekem is teszik, szépül-épül, a sárgha kockát meg most ráteszem az épülő toronyra!

Gy: - Hű de jó, a piros tetőt én meg amarra!

Én: - Jó is lesz, alá teszem a kisebb kockát, jól elfér alatta! :) A rózsaszín tetőt ráteheted aztán. Úgy. Igaz, milyen szép? :)

Miért így járok el? (Nyilván ez egy kitalálsz szitu. Rögtönzök, a fejlesztési elvek keretein belül.) Azért így, mert INDIREKTBEN tanítom neki a színeket és a matekot!

Nem szájbarágósan, mint iskolában, hogy "milyen színű? Nem, nem piros, hanem rószaszín", mert NEM javítgatom az óvodást, totyogót! Hanem BELEÚSZTATOM AZ ISMERETEKET a játékba!!! Ez a kulcs, ettől indirekt! Nem szájbarágom, hanem indirekten beleúsztatom! Hogyészre se vegye, hogy tanul közben! Így megtudja tőlem, hogy ami kockát odaraktam, az történetesen zöld, és azt is, hogy én, vele ellentétben, rózsaszínnek mondtam a tetőt, azaz javítgatás helyett megismételem ÉSZREVÉTLENÜL a helyes megnevezését a színnek. Arra se okítom direktbe, hogy ez nagyob, az kisebb, hanem BELEÚSZTATOM a játékba ÉSZREVÉTLENÜL, hogy "hoppá, ide rakom ezt, a kisebb itt jól elfér a tető alatt", ebből "kevégja ösztönösen" a kisgyerek, hogy a kocka KISEBB, mitn a tető.

Miért emeltem ki az "ÉSZREVÉTLENÜL" kifejezést? Azért, mert így indirekt, ugyanis tudat alá juttatjuk az infókat, sőt, nem tritkán visszakérdezek a gyermektől spotnán, de -a fejlesztés értelmében- CSAK akkor, amikor ő kérdez engem. Példa: "hogyan születik a baba?", erre azért, hogy felmérjem ÉSZREVÉTLENÜL, hogy mittud, hogy ahhoz mérhessem a válaszom, ezért visszakérdezek: "Nos, mit gondolsz az okos buksiddal, vajon hogan születik? :)" Ő elmond pár dolgot, majd válaszolok az ő nyelvén sé tudás szintjén erre.

SZUBLIMINÁLIS üzenetközvetítésnek hívjuk az indirekt tartalombeúsztatást, ezt jóra is, rosszra is lehet használni. Még a felnőttekre is ez hat jobban, tehát a tudat alatti hatás. Épp ezért nem tud róla a legtöbb ember. Ilyen módszert rendre alkalmaz a reklámpszichoológia. Nem a termék nevének ismételgetése a fő hatás, hanem különféle szubliminális trükkök, pl felvillanó képkocka, perifériás látótartományba tett üzenetek a reklámban, más fókusszal látható üzenetek stb. Evvel csúnyán vissza is szoktak élni a reklámok által...

Elmondok erre egy pozitív, hasznos módszert is, ovisok esetén. Ami totyogókra is igaz. Egyes kollégáim is, és külföldi szakemberek szintén, óvodákban vizsgálták az ovisokat, megfigyeléses módszerrel. Pl körjáték folyt napról napra, többek között. Azt észlelték a pszichológusok, hogy azok a gyerekek, akikre NEM ERŐLTETTÉK(!) rá a körjátékot, azok IS tudták néhány nap múlva a körjáték szabályait, dallamát és szövegét, amikor spontán beálltak körjátékozni!! Nyiéván azok is, akiknek már a kezdetektől volt kedve beállni. Miért? Mert mindegyik eset spontán volt, és egyik sem direkt módszer! Hanem indirekt! Aki beállt már az első megfigyelt napon is, avval önfeledten játszott az óvónő, és a gyerekek is. Nem megtanította nekik a körjátékot, hanem játszotta, megélte! (A felnőtt oktatásból viszont gyakran hiányzik a spontán gyakorlat, sajnos, és túl sok az elmélet, sajnos...) A körjátékozásba eleinte be nem álló ovisok viszont a "fél szemükkel látták olykor" a körjátlékozást, és "fél füllel hallották" is!! Azaz szubliminálisan, tudat alá bejutott nekik a körjátékozás! Mert intenzíven érik az agykéreg alatti állományuk beidegzése, így "szivacsként" tanul a totyogogó, a baba és az ovis!! (Ennek veszélye is van, mivel túlságosan hiszékenyek és ragad réájuk a rossz is, ezért is nagy felelősség a gyereknevelés.) Hét éves kortól belassul az agykéreg alatti állomány érése, és a hangsúly a kéregre tevődik át, de még 10 évs korig viszonylag kiegyenlített e két réteg érése.

Tanulság: mindegy, hogy beállt-e a gyerek körjátékozni, vagy nem, a lényeg, hogy ami körülöttük zajlik, kvázi "szivacsként" magukba szívják mind az ingereket! Rendkívül képlékenyek, remekül fejlődnek, DE SZINTE CSAK INDIREKT körülmények hatására!

(Azonban 7-10 évesen már a direkt módszer MINT KIEGÉSZÍTŐ módszer is lényeges lesz.)

Amint direktben fejleszte az ovist, totyogót, kvázi megakasztod őt, és rövid távú sikert érsz el, hossző távon azonban általában elfelejti az infót, sőt, ha rendseresen dierkt tanításnak teszed ki e korosztályt, akkor -mint vizsgálatok sora mutatja- NEUROTIZÁLÓDNAK a gyerekek, ami sokszor csak kisiskolás korukra derül ki, evvel összefüggésben! Kinél dadogást okoz, kinél önbizalom hiányt, kinél mit, a neurózis miatt. Ez nem azt jelenti, hogy pl önbizalomhiány csak így alakulhatna ki. De az elmondható, hogy ez IS kialakít önbizalomhiányt, ÉS TANULÁSI PROBLÉMÁKAT, ISKOLÁS KORRA. Mert az iskolás módszert túl korán alkalmazták, ha ovis korban alkalmazták...

7 év alatti gyerekek esetlén tehát hiba, ha az előző példabeli játékkockázás így zajlana: "Pistike, na mond emg szépen az okos buksiddal, milyen színű az a kocka? Igeeen, kék, ügyes vagy! És a henger? Neeem, az nem zöld, hanem sárga, de majd legközelebb még ügyesebb leszel, így is már elég ügyes vagy."

Mi evvel a felnőtt hozzáállással a gond?

Nyilván nem az, hogy szépen beszlünk a gyerekkel, és dicsérjük, ha jót mndott. Nem ez a gond evvel...

A gond az, hogy ez utóbbi sajnos egy direkt módszer, amit CSAK iskolásoknak való, azaz 7 éves kortól, és 10 éves korig is csak kisrészt szabadnak alkalmazni, az indirekt mellett. Részben már kifejtettem, pl gátolja az elaborációt a direkt módszer a 7 év alattiaknál (10 év felett már nem igazán gátolja, d a helyes fejlesztési arányt nem árt tudni kamaszok és felnőttek esetén sem, nem véletlen léteznek már felnőtteknek jobb agyféltekés rajz- és idegen nyelv tanfolyamok), a direkt módszer továbbá gátolja a 7 év alattiak kreativitását, ráadásul TILOS JAVÍTGATNI, a 7 év alatti gyermeket! Ha hibás színt mond, akkor javítgatás helyett a felnőtt jobb, ha csak elejti "mellékesen megint", a beszédében. Pl Pisti hupikéket mondott a papír színére, akkor én ignorálom, figyelmen kívül hagyom látszólag, de hamarosan beszélni fogok a valójában zöldre színezett papírról úgy, hogy "na, nézzük csak, Pistikém, akkor én ezt a zöld papírt most ide teszem..." stb...

Most pedig idézem az ONAP-ot annak, aki nem hinne nekem, ez kötelező minden magyarországi óvodában: ... következő válaszomban bemásolva találjátok...

AZ ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet

(módosítás: 137/2018. (VII.25.) Korm.rendelet rendelkezési alapján)

"V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

JÁTÉK

1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és LEGFEJLESZTŐBB tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő

SZABAD JÁTÉKfolyamat

- a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé.

[...]

4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával,

INDIREKT

reakcióival éri el.

5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a

SZABADJÁTÉK TÚLSÚLYÁNAK

érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia."

Bocsi, elírtam:

"sárgha kockát meg most ráteszem"

Azt szerettem volna írni ehyelett eredetileg, hogy

a ZÖLD kockát meg most ráteszem...Stb...

Idézem

az egyik hozzászólót:

"Vagy a ceruzát sem az ő kezében igazgatom hanem a sajatom a fogom és mutatom, stb.

Benne vagyok pár babás csoportban és ott megalázó módon lehordjak az anyukákat emiatt gyakran. Tisztán emlékszem amikor egy anyuka vett a gyerekének valami szilikon valamit ami "fejleszti a finommotorikat" és ezt nyíltan vállalta is, hogy ő azért vette mert ez fejleszt és akkor elküldtek melegebb éghajlatra."

Azt szeretném elmondnani evvel kapcsolatban, hoyg egyrészt nem szeretnék "igazságosztó" szerepáben tetszelegni, hanem csak elgondolkodtatni szakmai tapasztalatomról (és a szakkönyvekben fellelhető pszichológiai kutatásokról) az aggódó szülőket.

Másrészt csak szimplán idézem azt, amit tapasztalatom és hozzáteszem, hogy a szakkönyvekben fellehető pszichológiai kutatások is alátámasztják.

A válaszoló a babás csoportban általa tapasztalt manuális finommotorikára utalt. Az a helyzet, hogy NEM szabad ceruzafogást tanítani babáknak, sem kisgyermekeknek, hanem csak 9, azaz KILENC(!!) éves kortól volna szabad, ahogy remek módon a waldorf (alternatív) ISKOLÁBAN teszik (nem kamu waldorfokról írok és nem az óvodákról, hanem kilenc évesek oktatására térek ki mindjárt).

A kéztő csontosodása ugyanis kb 9 éves korra fejelződik be. Mi érdemes akkor hát tenni 9 éves kor előtt?

A gyermek kedévre rajzolhasson, spontán! Anéklkül, hogy ceruza fogást, tollfogást tanítanánk neki! Tudom, a normál, állami iskolákban sajnos világszerte elterjedt, hogy 5-7 évesen már írni tanítják finommotorikusan a gyerekeket, tollfogással / ceruzafogással. Ez nagy hiba! Írtam az okát.

Óvodában is csak engedni kell, hogy kedvére fogja a ceruzát, tollat, ahogy akarja a gyermek és rajzolhasson, ha van kedve. Ha sosincs kedve, az se gond. Iskolában egyébként ne mbaj, ha rajzos ötleteket ad nekik a tanító, csak nem szabad elvárni, hoygan fogja meg a ceruzát!

Igen, írni sem szabadna tanítani a gyerekeket ilyenféle, finommotorikus módon, elsőben. Sem másodikban. Sem harmadikban! Kilenc évesen szabadna először!

Egy walódi waldorf iskolában is tanítanak bár írni gyerekeket, és igen, ott is ahogy elsős a gyerek. Csak van egy nagy eltérés! NAGYMOTORIKUS mozgásfunkcióval tanítják őket, kilenc éves koruk előt,és csak 9 éves korukban kezdik el tanítani nekik a finommotorikus módszert, tehát tollat a kézbe!

Akkor hát 1-3 osztályban waldorfban mit is tesznek? Levegőbe rajzoltatják a betűket, számokat a gyerekekkel például, mégpedig 10-20 centis betűket, számokat; és egyéb nagymotorikus módszerekkel, pl egy tálatteleszónak homokkal, és nagy mozdulatokkal, szintén tenyérnyi betűket rajzolnak bele.

Ezt kellene máshol is alkalmazuni, meglátásom szerint, és sok más szakember szerint. De mivel ez nem terjedt elvilágszerte, ezért hívják az ilyen módszereket alternatívnak, azaz választhatónak. Kár, hogy még mindig az ostoba, ezer éves poroszos iskolarendszer folyik Európában, és a világ egyre nagyobb hányadában... Fegyelmező, alá-főlé rendelő, mindenáron direkt módszerű a poroszos "nevelés", a kreativitást büntetik, meg amit csak elhet, és lveszik a gyerekek önbizalmát; inkább hatalmi, politikai propaganda becsempászése mentén agymosás zajlik az iskolákban, mind tartalmilag, mind pedig módszereket tenintve. Tele féligazságokkal, és hazugságokkal. Ez az igazság. De ugye aki kimondja az igazságot, az általában "laposföldhívő". hiába dr professzor virológus, vagy pedagógus ,vagy pszichológus, mindegy, csak azt szabad mondani, amit a hatalom elvár. Kommunista fasizmus.

Mindenki maga dönti el, hogy hisz, nem hisz, vagy inkább gondoolkodik, és sokmindent megvizsgál-e, végiggondol-e. És letesztel-e a gyakrolatban, vagy sem. Írtam egy évszázadok óta tesztelt, működő verziót, aki gondolja, megviszgálhatja, kirpóbálhatja. Vagy elvetheti. Mindenki maga eldöntui, mit tesz. De azért az egyszempontúság, merevség, szűklátókörűség, szemellenzősség finoman szólva is elmebaj, ami a világban zajlik, különösen másfél év óta. Becsületes és zseniális szakemberekeet bilincselnek meg, mert a tudományos kutatásai publikálni merészeli, elgondolkdotatva az embereket. És természetesen NEM az ide írókat kritizálom, panaszolom most, hanem általánosságban mondom.