Ki hogy bírja két gyerekkel?

Épp a héten volt egy ilyen lehetetlen napunk. A gyerekeim 4 és 2 évesek. Le leszek pontozva, de az egész napos veszekedés és kiabálás helyett úgy döntöttem, hogy elválasztom őket. Először a kétévest tettem be a szobájukba a kiságyába sok-sok játékkal kb. fél órára (van kamera a szobában), a másikkal legoztam a nappaliban. Amikor kilegozta magát a nagy, kihoztam a kicsit, de megint elkezdtek vadulni, veszekedni, kötözködni, (hiába próbáltam elterelni a figyelmüket, mesekönyvvel lenyugtatni őket) ezért a nagyot vittem az ágyába sok könyvvel, játékkal és a kicsivel játszottam a nappaliban. Így mindketten tök higgadtak voltak, tök jól elmolyoltak egyedül a szobájukban is, nem volt sírás.

Amikor pár hónapos volt a kicsi (mint nálatok), akkor pedig az asztalhoz ültettem a nagyot gyurmázni, vágni, tépni, legozni, logicozni, matricázni, színezni, bármizni, amihez csak félkezes segítségre volt szüksége tőlem, miközben küzdöttem a kicsivel.

Szóval vannak napok, amiket egyszerűen el kell engedni és a túlélésre hajtani. Marha nagy sikertelenségnek könyvelem el ezeket az időszakokat és szégyellem magam, amiért nem megy jobban és, hogy kiborulok. Próbálom magamban erősíteni, hogy nem vagyok robot, vannak érzéseim, amikkel talán nem is baj, ha találkoznak a gyerekeim. (No persze nem rájuk zúdítva minden keserűségemet.)

Szintén 2,5 év van a két lányom között, de szerencsére egész jól bírtuk ezeket a kezdeti időket. A nagynál kimaradt a dackorszak. Amikor a kicsi 2 lett, azután lett némileg nehezebb, mert extrém hisztis és agresszív volt. Néha döbbenten álltunk fölötte, mert tippünk sem volt, hogy mitől gurult el a gyógyszere.

Most 7,5 és 5 évesek és végre remekül elvannak.

Ne keseredj el, vannak ilyen időszakok, de túl lesztek rajta. A kicsid még nagyon pici, vacak idő van, nem csoda hogy nyűgös, a nagyod meg dackorszakos. Kitartás!!!

2 és 6 évesek. Most már okés, mert elhülyéskesnek sokszor egymással is, de azért voltak nekünk is húzós napok, amikor a kicsi még kisebb volt. Mázli, hogy a nagyfiam extra jó arc, nagyon várta a húgát, és imádja, "rendezi" az első naptól kezdve. Megértette, hogy a pici több figyelmet igényel, mert még nem tud egyedül megcsinálni semmit, de ettől őt (a fiamat) ugyanúgy szeretjük. Ehhez azért szerintem kellett a 4 év korkülönbség is, 2 évesen ugyanezeket a dolgokat nyilván nem lehetett volna megértetni vele.

Nálam csak az volt olykor fárasztó, hogy nem tudtam annyifelé szakadni, mint kellett volna. De testvérféltékenység vagy egymás bántása, b*sztatása, hálistennek nincs és nem is volt eddig.

Mikor hogy. Néha tök jól elvannak néha balhéznak 2 fiú 15 hónap korkülönbséggel.

Azt mondták jobb az ha kicsi a korkülönbség de szerintem ha erre adod a fejed várj vagy 4-5 évet a két gyerek között.