Miért változott így meg?

Normál testvérféltékenység (dackorszakkal vegyítve), mert tudja, hogy a hugi otthon van veled, ő meg nem. Próbálj közös időt teremteni vele, olyat is, amikor otthon vagytok, apa foglalkozzon a tesóval, te vele, meg menjetek is el csavarogni kettesben.

Oviból én ebéd után elhoznám, nem tudom, hogy eddig hogy volt, de amíg ez ilyen, én így tennék.

Nem fog így maradni, neki is nehéz ez az időszak, egyszerre akar önálló lenni, meg veled egybe olvadni, amit nehezít a hugi jelenléte. Kitartást, könnyebb lesz majd!

Lehet, hogy lepasszolásnak érzi az ovit a kisfiad.

Nem érti, a húga miért lehet otthon veled és ő miért nem. Testvérféltékenység.

Nyílván ő is sokkal jobban szeretne otthon lenni veled, mint az oviban.

Ez elég gyakori jelenség. Majd elmúlik idővel.

1.-es vagyok, szuper, hogy vele is vagy kettesben, de az legyen minőségi is. Nem hibáztatlak, két ekkora gyerek baromi fárasztó, de az a kettesben töltött idő ne olyan legyen, hogy ő mesét néz, te meg telefonozol, mert az nem ér semmit. Persze lehet nem így teszel, de nem csodálkoznék, ha mégis, mert 2 ilyen korú gyerek mellett megváltás egy kis pihenés.

Ez az időszak tényleg nagyon nehéz neki is, aktívan leválik rólad éppen, de a leválás kettőségét még nem tudja elviselni. Ő is szeretne még olyan kisbaba lenni, aki teljesen a tiéd, ugyanakkor szeretne már önálló nagyfiú is lenni. Ezeket az ambivalens érzéseket a tesóra vetíti ki, és hiába szereti az ovit, attól még bosszantja, hogy ő nem lehet veled.

Szíve szerint téged vinne az oviba, hugi nélkül, ő játszana a nagyfiúkkal, te meg néznéd, ott lennél, ha kellesz neki. Ez lenne számára az ideális, ami nem azt jelenti, hogy ki kéne szolgálni ezt az igényt, (nincs is rá lehetőség persze), de türelmesnek kell lenni vele, amíg ez a kettőség megszűnik.

Gondolom veled is előfordult már, hogy egyszerre voltál csalódott, kétségbeesett és bosszús valami miatt. Az, hogy ő szereti az ovit meg szereti a húgát, nem zárja ki azt, hogy a szeretet mellett féltékeny, dühös, és kétségbeesett is legyen.

Off: Az alvásra rá kéne szoktatni, jól kifárasztani, hogy utána pihenjen, mert nem bír még az idegrendszere egy napot, akkor sem, ha ő nem akar aludni. Ez még megdobja a nyűgösséget, dacosságot.

Nem hiszem el, hogy a 21. században még mindig ennél a kőbe vésett idegrendszeres hülyeségnél tartanak néhányan. Képzeljétek el, vannak gyerekek, akik alszanak délután 2-3 évesen, és vannak, akik NEM. Ha a feje tetejére áll az anyjuk, akkor sem. Nem azért, mert a gonosz szüleik nem olvasnak elég szakirodalmat, hanem mert nem igénylik.

Sőt, mondok jobbat. Vannak olyan országok, ahol egyáltalán nem szokás a 2-3 éveseket lefektetni aludni délután. Éltem egy darabig Angliában, dolgoztam több oviban, a legtöbb helyen fel sem merült, hogy a 3 éveseket altatni kéne, egyetlen olyan helyen voltam, ahol kifejezett szülői kérésre lefektettek egy-kettőt egy másik szobában. Sőt, sok helyen már a 2 évesek szüleit is megkérdezték, és aki nem igényelte, annak nem altatták a gyerekét. (Mondjuk az én gyerekem pont ezért volt félnapos, mert ő 4 éves koráig igényelte, de ez egy másik történet.)

Most akkor az angol gyerekek idegrendszere máshogy működik, vagy hogy kell ezt elképzelni?