Milyen az élet 3 vagy esetleg 4 gyerekkel? Nagyon fárasztó?

Hát drága, én magamat se értem, hogy miért akartam másodikat...

Vagyis persze, tudom. A beteg gyerekem után szerettem volna egy "normálisat", akivel átélhetem azt, amit átlagosék már az elsővel is.

Csak abba nem gondoltam bele, hogy nem lecserélem az elsőt, hanem a vele kapcsolatos problémák csak hatványozódni fognak

Nekünk nem, de mi is nagy családban nőttünk fel.

Ennyi.

Egyébként az ilyet teljes mértékben megértem, mint az első vagy a második.

3 gyerekem van

De azt gondolom h 1 gyerekkel nehezebb. Ha mar tobban vannak pl jatszanak egymassal. Tanulnak egy mastol. 3x annyi olelest puszit kapok. ❤️🥰

Siman leosztjak egymast ha hulyeseget csinal. Nekem mar nem is kell szinte. Es sorolhatom... Oke nekem tenyleg jo normalis gyerekeim vannak!

Akkor engem is bolondnak titulálhatsz, mert egy lányom van és nem is szeretnénk többet és nem is értem azokat, akik ilyenre adják a fejüket. Főleg most, amikor az egyet is nagyon meg kell gondolni.

Lehet, mondani, hogy klisé, de nehéz élet fog rájuk várni.

Egyébként, biztos, hogy hatalmas öröm és egy anya imádja mind a hármat, négyet, de ezek mellett fantasztikusan kimerítő lehet. Én a nagycsaládos ismerőseimen csak az idegességet, kimerültséget látom. Nem belebeszélem, hanem tényleg ezt látom. Mint mondtam, biztos hatalmas szeretet, de az életminőség rovására mehet. Én ezt gondolom.

Nekem 4 lányom van. A legnagyobbik 5.es, a következő 5 éves, ovis, a két pici pedig 2 éves és 6 hónapos.

Beismerem, van, mikor nem jut idő a mosogatásra, vagy összegyűlik a hajtogatni való, de szerintem csak szervezés kérdése az egész. Meg persze az sem mindegy, hogy apuka mennyire veszi ki részét az otthoni dolgokból.

A sulis lányom, 11 éves. Nem azt mondom, hogy vele már nem kell foglalkozni, de ugye ő már elég önálló. Egyedül megy a suliba, egyedül jön. (vagyis hát utcabeli gyerekekkel) Őt már nem kell öltöztetni, etetni, segíteni is tud, mondjuk én próbálom is arra tanítani mindet, hogy összepakoljanak maguk után. Házimunkába befoghatom, tesókkal is eljátszik. Persze, amíg leckézik, tanul, addig elvonul.

Az 5 éves is elég önálló, egyedül öltözik már ő is. Pint abban a korban van, mikor minden érdekli, mindent is csinálni szeretne, így ő is sokat segít. Reggelente én viszem oviba a 2 kicsivel együtt, mert férjem mindig 6-2ig néha 6-3ig dolgozik.. Haza már ő hozza az oviból. Reggel elintézem a bevásárlást, a két kicsivel vagyok itthon egész nap. Ha szerencsém van, a pici alszik 3 órát egyhuzamba, akkor a 2 éves mellett a legtöbb dolgom meg tudom csinálni. Ha még nagyobb szerencsém van, akkor van kb 1 órám, amikor mind a 2 alszik. Ilyenkor van, hogy én is csak vagyok, néha PSezni szoktam, vagy olvasok, telefonozok. Ha nincs szerencsém és a pici nem alszik, csak max 20 perceket és ráadásul le se tehetem, akkor úgy kell megoldanom, hogy vagy 1 kézzel mindent, a másikban a pici vagy magamra kötöm.. a 2 éves meg alapból mindig ott van ahol én, nagyon jól eljátszik ha úgy van..

Esténként szigorúan betartom, hogy legkésőbb 7re fürdés, vacsora meglegyen, általában 9re alszanak. Utána miénk a pálya a férjemmel, amíg a legkisebbeg nem ébred először.

Persze itt is van hiszti, és hangzavar, és van mikor egyszerre visít a 2 kicsi, vagy összevesznek, rinyálnak, de kinek a gyereke nem?

Férjem is sokat foglalkozik velük, a 3 kisebb fürdetése minden nap az ő dolga, a kinti munkákat is ő csinálja. De ha úgy van, ő is elmosogat, mosást indít, tereget. Hétvégén együtt takarítunk.