7eves lányom nem hajlando maga utan elpakolni.Hogy lehet ezt “belenevelni” hogy takaritson maga utan ossze?

Nem kell egy órát könyörögni minden nap. Nem csinálja meg?

Akkor fogod, összepakolod a dolgait, nincs mese, barátnőzés, mittudén, mi fontos neki.

Nyilván ezt a fajta következetességet nrm 7 évesen kellene elkezdeni, hanem kiskorában. Még az is beleférne, hogy néha könyörögsz, velem is megesik, bármilyen következetes vagyok, hisz emberből vagyunk, de mindennap, ne már....

Holnap megmondod neki, hogy figyelj Juli, most szépen szedd össze a doogaidat. Ha nem teszed, akkor XY (amit célravezetőnek találsz) és komolyan megcsinálod. Ha kell, kirakod a játékait ideiglenesen. Nem törsz meg, csinálod.

10 éves lányom is ilyen.

Olyankor kinyitom az ablakot és kidobalom rajta a cuccait.🤷

Kertes házban élünk, egy szintes.

Nem esnek nagyot a holmik, neki pedig csak az udvarra kell kibandukolni összeszedni.

Nála semmi nem használt, a szép szó sem, a hangos szó sem.

Tudja, hogy kétszer szólok, harmadszorra már repülnek a cuccok 🤷Már ott tartunk, hogy elég egyszer mondanom, és pakol.

Nemsokára remélem már szó nélkül nekiáll.

10 éves, elvárható tőle, hogy legalább a saját dolgait elpakolja, és rendet tartson a szobájában.

Nem tudok tanácsot adni, csak együtt érzek.

Az enyém még csak 3 éves, de attól tartok nála is megmarad ez a probléma később. Pedig 1 éves korában magától elpakolta a játékait! Előszedte a fa puzzle-t, kirakta, visszatette a fiókba. Teljesen önállóan. Én nem is szóltam közben semmit, csak figyeltem, és a végén megdicsértem.

Ehhez képest, most még velem se hajlandó pakolni. Hiába kérem meg bármire. Csak ha fenyegetem, kilátásba helyezek valami büntetést, vagy ha kiabálok.

Hogy lett ilyen? Nem értem.

Lehet,hogy több figyelmet akar,hogy beszélgess vele, néha öleld meg. Hogy érezze, hogy fontos. (Elkényeztetni minden megvételével nem kell, csak biztosítsd őt róla, hogy szereted.)

Amúgy pl lehet,hogy a lelkében is ilyen rendetlenség van. És ez jelenik meg, ennek a kivetülése látszódik fizikailag.

értjük, tehát te nem foglalkoztál vele, eszedbe se jutott pici korától tanítani, hogy hogyan kell rendet rakni, de idegbeteg állat módjára őrjöngsz minden egyes nap, és azt várod, hogy ettől varázsütésre megoldódik a dolog, és mindent úgy csinál, ahogy te akarod.

mondjuk keress fel egy pszichológust, és próbáld meg rendszerezni az indulataidat, aztán kérj szakszerű segítséget a gyereknevelésben is, mert neked sem megy ez sajnos.