Normális, hogy 2 évesen bizonyos dolgoktól - számomra érthetetlenül - fél a kislányom?

Neki a mese még valóság. Nem tudja, hogy a gonosz az mindig megbűnhődik, vagy épp Barbi cicáját sem tudja elkapni a kutya...

De való életből. Gyerekek nem csak a doktornénitől félnek, hanem pl bármilyen fehér ruhás embertől. A számukra csúnya arcúaktól is...sok oka van.

Nem mellesleg az én lányom is elég bizalmatlanul nézte ma a havat. :)

ők még nem úgy gondolkodnak, mint mi.

pl neki is fáj ha elesik és akkor biztos szegény Zsebinek is: örülj, hogy ilyen empatikus! :-)

szóval igen, normális, nyugi.

Amúgy az én 26 hós lányom is utálja ha vizes lesz az arca, vagy maszatos a keze, és kézzel sem eszik soha semmit pedig nálunk nem szokás az állandó eszközhasználat, de ha rajta múlna akkor a vajaskenyeret se fogná meg...

neki pl az okozott mostanában szorongást, hogy mindig FIGYEL a Télepó. Alig tudtuk nagy nehezen feloldani benne. A sötéttől is fél, meg a szúnyogoktól, ugyanakkor kígyót-békát-pókot megszeretget simán.

Sziasztok, a kismamablog hírlevelében pont erről volt szó pár napja, bemásolom:

"Gyermeked 26 hónapos

Meg tudja mondani a vezetéknevét, kb. 200 szót ismer.

Általában 11-12 órát alszik éjjel és 1-2 órát nappal.

Már sok mindent tud a világról, de ismeretei hiányosak, az okok, összefüggések zöme rejtve marad előtte. Kicsi, kiszolgáltatott, nem csoda ha szorong. Valóságérzete még nem elég erős ahhoz, hogy biztosan ítéljen és bizonyos jelenségeket kizárjon a való világ képéből. Hiányzó tudását képzelete pótolja, a világ eseményei felzaklatják. Félhet a sötéttől, neszektől/zörejektől, villámlástól, mennydörgéstől, különböző háztartási gépektől, attól, hogy eltéved, megsérül stb., a képzeletében megjelenő dolgoktól: szörnyektől, szellemektől, boszorkányoktól stb. Hajlamos arra, hogy élőlénynek tekintsen tárgyakat, akár árnyakat, ha azok mozognak vagy felépítésükben hasonlítanak az emberhez, az általa ismert állatokhoz. Ha jól megfigyeljük, játékával feltárhatja, elmesélheti nekünk, mi foglalkoztatja, mitől szorong. Szinte minden gyereknek van "mumusa" ebben a korban. Segít az elűzésében egy plüssállatka, aki majd távol tartja a mumust, míg pl. a gyerek alszik. Beszéljük, magyarázzuk meg f élelmeit. Növekszik önbizalma, ugyanakkor érzékenyebbé is válik. Szégyenkezés, sértődés, kudarcérzés, harag, féltékenység vagy ellenszenv mind-mind felkavarhatja.

Célszerű bemutatni, majd sokszor ismételni az elvárt viselkedést, megdicsérni, ha megfelelően követi a mintát, tévesztés esetén emlékeztetni a helyes viselkedésre /pl. szeretnénk megtanítani, hogy kérje szépen, ha valamit akar. Magunk is mondjuk ezt minél gyakrabban, ha ő is használja, mondjuk neki, hogy milyen udvariasnak és okosnak tartjuk. Ha néha rosszat mond, figyelmeztessük hibáira: "Kérem szépent szokás mondani, nem pedig addidét!"/."

Szóval ezek szerint normális náluk a félelem :)

Én a kisfiamnál nem vettem még észre (két éves múlt) ilyesmit, viszont ma a havazás őt sem ragadtatta el! :)

Ja, és a ragacsos, maszatos kéz nála is elviselhetetlen!

Az én lányom a "fénytől" fél. (letettem a telefonom az asztalra, és visszatükrözte a lámpa fényét a plafonra) Apának kellett elűzni a fényt, és szólni a szembe lakó Lajos bácsinak, hogy vigye el messzire.

Máig sem tudom mi ijesztette meg, de időről időre meg kell győződnie róla, hogy a fény nem jött vissza.

Kisfiam 21 hónapos és neki is vannak ilyen dolgai...pl pár napja kitalálta hogy ő fél a bugyitól és nem akarja felvenni,üvölt ha megpróbálom,és menekül,pedig ezelőtt semmi gondja nem volt vele...a másik:a viva tv-n van az a reklám mikor gyűjtenek valamelyik kórháznak a koraszülött osztályra.Na ott mutatják a babákat az inkubátorban,és annyira sajnálja őket hogy mindig potyognak a könnyei ha meglátja...:)És a fiam is mindig sajnálja ha az adott mesébe valakit valami baleset ér...

Hát ők még ilyenek,szerintem nagyon cukik,hogy ennyire beleélik magukat helyzetekbe...

Az unokahúgom 2 és fél éves volt,amikor végignézte a Jégkorszak első részét.A vége ugye az,hogy a kisgyerek visszakerül az Apukájához.Vége lett a mesének,és a kicsi lány olyan sírásba kezdett,hogy alig tudtuk megvigasztalni.Sajnálta Sidet,Manfrédot,meg a tigrist.

Ez nem konkrétan a félésről szól,csak gondoltam leírom,hogy a mese az még nekik nagyon valósnak tűnik.