Mennyi idő alatt szokja meg egy 2 éves a bölcsit?

Ez minden gyereknél más. Nekem is többen mondták, hogy alig van olyan gyerek, aki megússza sírás nélkül. Mi sokat voltunk gyerektársaságban, babaklubba jártunk, stb., ott azt láttam, hogy a fiam alig foglalkozik velem, szinte oda sem jött hozzám, játszott a többiekkel, ha egy ideig nem mentünk, látszott rajta, hogy hiányzik a társaság. Ezért azt hittem, hogy nála nem lesz gond a bölcsiben. 3 napig semmi gond nem volt, addig nem kellett ott aludni. Bölcsi előtt 2 héttel szoktattam le a déli szopcsiról, mert ő addig csak cicivel aludt el. Na, mondanom sem kell, mikor elalváshoz került a sor a bölcsiben, kezdődött a cirkusz. A 4. nap már nem volt olyan jó a bölcsi, következő héten pedig elkezdődött a reggeli sírás, a nem akarok bölcsibe menni... 1 hónapig mentünk úgy, hogy minden reggel a gondozónéni "tépte" ki az üvöltő gyereket a karomból, én pedig sírva mentem dolgozni... Azt hittem a szívem szakad meg, borzalmas volt, nem úgy nézett ki, hogy valaha is beszokik. Aztán szépen lassan megszűntek a sírások, a bölcsiben egyre többet aludt. Októberben kezdtük a bölcsit. Még mindig van, hogy elpityeredik reggelente, de ez már csak akkor, ha nem a kedvenc gondozónénije van ott amikor átveszik. Sajnos ez ilyen... A fülemben van, mikor a bölcsivezető mondta a szülőin, hogy ez az elválás mindkét félnek az elválást jelenti, gyereknek és anyának egyaránt. Annyit lehet tenni, hogy visszafojtani a sírást, mosolyogni és úgy beállítani a bölcsit a gyereknek, hogy az milyen klassz hely, ott sok a játszópajti, a sok játék és anya úgyis, mindig érte megy. Ha azt látja, hogy neked is rossz az elválás, hogy sírsz, akkor ő is nehezebben viseli. Mosolyogj, mégha a szíved is szakad közben meg! Hidd el, idővel ő is megszokja, mikor már biztos lesz abban és megérti, hogy nem örökre hagyod ott, hanem érte mész.

Kitartást!!!