Szerintetek is hatalmas ökörség a beszoktatás?

Én egyetértek veled, nem tartom "ökörségnek", akinek ez esik jól, csinálja, de én például bevittem a gyerekeimet az oviba, megmondtam, hogy ekkor meg ekkor jövök, és elmentem. Az első két nap sírtak, utána már tudták, hogy tényleg jövök, barátokat is szereztek, úgyhogy elvoltak.

Szóval én személy szerint nem vagyok beszoktatós.

Hát úgy beszélsz, mint akinek nincs is gyereke.

Először is: minden gyerek más.

Másodszor: minden szülő más.

Harmadszor: minden óvónő más.

Ha mind a gyerek kiegyensúlyozott és gyakran volt már anya nélkül és a szülő nem óvja-védi-félti mindentől és az óvónő egy tündér, akkor nem kell beszoktatás, minden más esetben ajánlom.

Szerintem sem ökörség. Ahogy írták előttem, minden gyerek más, és mást is igényel.

A fiam addig elvárja, hogy ott legyek, amíg oda nem szokik, ez akár 5 perc is lehet, de van, hogy nem talál senkit szimpatikusnak, akkor még velem sem szívesen marad.

És én sem szívesen hagynám ott teljesen idegenek között, hiszen egy felnőttnek is zavaró lehet az a helyzet, ha belökik egy nagy terembe, egy csomó idegen közé, hogy tessék aztán tenni a dolgodat. Még nekik is idő kell, (persze kivételek vannak) hogy feloldódjanak egy társaságban.

A faroklevágás meg hihetetlenül buta hasonlat, hiszen a bölcsiben ott hagyás nem fáj fizikailag, a kettőt össze se lehet hasonlítani - mintha pl. egy közeli hozzátartozó elvesztését egy kéztöréshez akarnád hasonlítani.