Ha meglenne a kislányod tehetsége hozzá, hagynád, hogy profi sportoló legyen?

9 éves a kislányom, 5 éves kora óta úszik. Nagyon kis ügyes, nyeri sorban a versenyeket. De én eddig nem is gondoltam rá, hogy ezt lehetne komolyan is csinálnia. De legutóbb egy versenyen Széles S. edző mondta, hogy ha komolyabban úsztatnánk, és bekerülhetne a csapatukba, akkor ő lehetne az új Egerszegi Krisztina. Megmondom őszintén, nagyot néztünk a férjemmel. Igazából azt sem tudom eldönteni, hogy valóban ekkora tehetség van benne, vagy ez 'csak' a bolondítás?

Persze nagyon büszke vagyok rá, és ha tényleg ilyen magas szinten is jó lenne, én lennék a világ legboldogabb embere. De ez az egész nem csak annyi, hogy úszik, feláll a dobogó tetejére, mi pedig örülünk.

Ez azzal járna, hogy reggel suli előtt úszás, délután megint edzés, hétvégén szintén, edzőtáborok, stb. Nagyon félek, hogy alig látnánk, "elpazarolnánk" erre a gyerekkorát, vagy esetleg megutálná az egészet. Most ő nagyon lelkes, de nem tudom, mi lesz akkor, pár év múlva mennek a barátok fesztiválokra vagy Balcsira, ő pedig csak edz. Másrészt annyi sportolóról hallottunk már, akiknek ráment az egészsége arra, hogy túlhajtották magukat :(

Rengeteg kérdés van bennem, és nagyon tanácstalan vagyok. Mi van, ha most beleéli magát, megengedjük neki, küzd érte, de mégsem teljesül az álom? Nem lesz neki túl nagy csalódás?

Ti megengednétek?