1,5 éves kisfiam gyakorlatilag 3 óránként szopik éjjel. Mit csináljak?

Pedig napközben kellene ennie innia böven.Adj neki gyümölcs levet,a lányom is 18 hónapos,nagyon szereti a meggylevet,almalevet.

Èjjel pedig szoktasd le a szopiról.Már elég nagy,hogy ne szopizzon éjjel.A lányomat 14 hónaposan szoktattam le,mert 6x 7x ébredt fel.3 napig nehéz volt,csak vitet kapott amit ellökött,kereste a cicit,de vissza aludt.4.nap jobb volt,az 5.éjjel pedig már nem is kérte.Ha felébred csak vissza alszik.

Azóta is ébred,de vissza alszik legfeljebb ke´r inni. (vizet kap).1x 2x ébred e´jjelente.Van,hogy fel sem ébred.Csak leszokik róla.most 18,5 hónapos.

Szia, figyelni szeretném a válaszokat, ezért írok. Kislányom 11 hós, nálunk is előfordulnak ilyen napok. Szakkönyveket olvastam, interneten tudakozódtam (amennyire időt tudtam rá fordítani), és ebből írom: a jó szokásokra következetességgel kell rászoktatnunk a babákat. Vagyis ami fontos, abban kitartani, akármilyen hisztit is rendez, kisebb dolgokat ráhagyni, hogy érezze, ő is akarhat. Emellett sok-sok szeretettel biztosítani arról, hogy ettől függetlenül szeretjük, csak a rossz szokást nem szeretjük.

Egy könyv szerint az is lehet az ok, ha megszokja, hogy cicre alszik el, és amikor éjjel felébred, nem tudja, hová tűnt anya, nem érti, miért nem lehet mindig ott.

Nálunk 6-7 hósan apa vitte aludni, iszonyú nehéz volt, de valahogy összehoztuk úgy, hogy ne szopira essen, ha így volt, szándékosan ébren tartottuk, és fél órával utána vitte apa aludni. Így sok kitartással elértük, hogy így is elaludt, persze 1-1.5 óráig ugrabugrált az ágyban, és a fáradtságtól szerintem végül elaludt, ez így elég durva, de valahogy muszáj leszoktatni. Egyre jobb lett, végül apának letellt a szabadsága. (Mi a kórházban is egy ágyban aludtunk, nem részletezem, de szerintem nem elkényeztetés, hanem a babák természetes igénye miatt alakult így.) Azóta hol így, hol úgy alszik el.

írok majd még

11.49 tovább:

Közben olvastam, amit az első válaszoló írt, ezt is írja ez a könyv, nálunk is ez volt eddig, ezt is kipróbáltuk. Fokozatosan javasolt, hogy azért az első éjszaka se "éhezzen". Abból indul ki ez az elv, hogy ha nappal ritkábban kér, éjszaka sem éhes gyakrabban, hanem valami más miatt ébredt fel. Ez lehet megszokás is, hogy ezt a "mást" cicivel orvosolják, így egy idő után bármiért felébred, ezt követeli, ezt szokta meg, csak ezt az egy megoldást ismertették meg vele. Ezért tényleg szeretettel és nagy megértéssel viszonyuljatok ehhez, hiszen nem az ő hibája, hogy rossz szokást tanult be. De egyébként sok minden más miatt is felébredhet: rossz/meleg levegő, fények, hangok...stb, ill. a szülők, főleg az anya stresszhelyzete. Megérzi és átveszi, amit érzel, ezért akármennyire is fontos Neked a gyerekeid fejlődése, szerintem nem nyomhatod el a saját életedet. Ma sok jó megoldást, tökéletes megoldásokhoz jutunk, a neten keresztül is, sok jó infó, amit néha nehéz megvalósítani, és tökéletességre törekszünk, de bírjuk-e? Képesek vagyunk-e úgy, hogy magunkra, a lelki igényeinkre, hogy jól érezzük magunkat, arra is marad időnk? Azt gondolom, ha nem is az ismert legjobb módszert alkalmazzuk, elég a tőlünk telhető legjobbat, úgy hogy magunkra is maradjon időnk, és ezt a gyerekek is megérzik, ebből többet profitálnak, boldogabb-egészségesebb lelkületű gyerekek lesznek, mint a sok különórából, foglalkozásokból, ami esetleg több időt-energiát elvenne. Bocs a kis kitérőért, csak a "nincs türelme" szavakból gondoltam fontosnak. A vérmérséklete lehet más, mint a tiétek, de a jó és rossz szokásokat a környezetből látja, a szülőktől, akik mindig vele vannak. (Hogy hogyan kell megoldani valamit...stb.)

Ezt a vizes dolgot mi is csináltuk pár napig, valóban többet evett akkoriban nappal, de éjjel ugyanúgy felébredt. Nem kellett még víz se nagzyon, anélkül is visszaaludt, de csak ha kivettem, a mellemhez simulva! Vagyis anyaközelségre volt szüksége. Azt vettem észre, hogy a fényeket-árnyékokat figyeli lefekvéskor is, nappal a nagyobb plüss állatokat, tárgyakat, ilyenkor szüksége van a közelségemre. Pedig amúgy nappal nem, még azt a 8-9 hó körüli időszakot sem vettük észre, amikor állítólag mindig látni akarják a babák az anyát, wcrw sem tudnak menni...stb. Így én még felkelek, ha szüksége van rám, hol cici-hol víz, ezt sem erőltetem, mert olyan sokszor nem kell felkelni. Nálunk inkább azt érzi meg, amikor nekem olyan a lelkiállapotom, ilyenkor gyakrabban ébredt fel eddig. Máskor csak egyszer egy éjjel. Vagy ha valami szokatlan dolog van, túl sok ember, pl 60 fős ünnepek...stb, és ilyenkor körülugrálják, eljátsszák a jó nagymamát, nagypapát, keresztanyát, unokatesót...stb, akik közben nem is ismerik a szyokásait, semmit sem tudnak róla. Ő meg csak néz, próbál alkalmazkodni, elfogadni...stb, miközben nem biztos hogy jó, ha ráncigálják - ezt-azt erőltetnek, próbálgatnak vele csinálni. Most vagy emiatt nem aludt eddig ilyenkor, vagy mert emiatt én magamban dúlok-fúlok, ezt érzi, vagy önmagában a sok ember miatt. Vannak dolgok amiken egyébként nem tudunk változtatni, elég ha a tőlünk telhetőt megtesszük, szem előtt tartva saját magunkat, szerintem.

Van pl egy ismerősöm, aki férjével váltják egymást a 2 gyerekre felügyzelve, mellette muszáj mindkettőjüknek dolgozni, az anyának a baba 4 hetes kóra óta, és sosincs nagyi-bébiszitter...stb, szóval őt meg tudom érteni, hogy előbb abbahagyta a szoptatást, mivel a fejés is sok idő volt, pedig allergiás családi dolog miatt jobb lett volna tovább, szóval ilyesmikre gondoltam a fentiekben, hogy a magunk élete, igényeink is fontosak a babának is.

remélem, segítettem.

11 hós kislány anyukája