Ti adnátok 2 éves gyereketeknek nyugtató teát?

3 éves kor alatt nyugtató akármit (lehet az totál gyógynövényes, tök mindegy) KIZÁRÓLAG indokolt esetben adunk. Az, hogy egy gyermek úgy létezik, mint egy gyermek, nem indokolja ezt.

A hiperaktivitásra SZIGORÚAN TILOS egyébként nyugtatót adni, az általában ront a tüneteken, de ilyen betegség 4-6 éves kora alatt amúgy sem diagnosztizálható, pláne hülye anyós által (bocsi).

Dehogy adnék! Egyértelműen NEM!

Egy gyereknek az a dolga, h pörögjön, felfedezze a világot, ne pedig üljön a szobában mint egy agyhalott.

Menjen már anyósod valahová!

Főleg, ha fogalma sincs arról, hogy mit is jelent valóban a hiperaktivitás! Amúgy meg azt sem 2 éves korban diagnosztizálják, hanem később. És még egy csomó más tünete is van.

Egyébként gyereke válogatja, hogy ki milyen típusú. A fiam is pont ilyen. Egy örökmozgó, aki 5 percet nem ül meg a fenekén, állandóan kíváncsi, érdeklődő, mindent bütyköl-babrál, minden érdekli, megy és soha még senkinek eszébe nem jutott, hogy ezért bármilyen nyugtató hatású szert adjon neki. Ilyen a gyereketek és kész. Ha anyósnak nem tetszik, akkor szedjen ő élénkítőt!

És amúgy meg semmi olyat nem adnék soha a gyerekemnek, amiről előtte nem kérdeztem meg a gyerekorvos véleményét! Bár mondjuk nyugtató hatású dolgot meg eleve nem adnék egy gyereknek, semmilyen korban.

Azért gyerek a gyerek, hogy játsszon, érdeklődjön, stb.

Tény, hogy vannak olyan gyerekek is, akit leültetsz a szoba közepére, körberakod játékkal és egész nap elvan. De ez nem a ti gyereketek. És attól, hogy a ti gyereket nem ilyen, az még nem jelenti azt, hogy baja lenne.

Jézusom. Én nagypapa vagyok, de sosem jutna eszembe ekkora szamárság, hogy egy 2 éves gyereket nyugtató teáztatni kellene.

Nehezen mozgok, de határozottan elmagyaráztam az unokáimnak, hogy papa már nem tud veletek szaladni, de nyugodtan játszatok a közelemben, majd időben odaérek, ha vissza kell passzolni a labdát. És a gyerekek tudtak alkalmazkodni hozzám, és szívesen játszanak velem.