Hallottatok már magatokról olyan véleményt, hogy nem vagy túl szigorú a gyerekedhez?

Ne foglalkozz kívülállókkal. Ennyi a recept.

(Azt még hadd jegyezzem meg, hogy a fegyelmezés messze nem egyenlő a meglegyintéssel/ráütéssel/odacsapással! Szóban, határozottsággal és következetességgel is lehet fegyelmezni, sőt ez célravezetőbb.)

Én már unom, hogy mindenki a másikkal van elfoglalva.

Egyrészt nem szeretem, ha valaki beszól, miközben nem is ismer igazán, másrészt én magam is próbálok ezen már túllépni. Nem másoknak, hanem a gyerekeimnek, családomnak akarok megfelelni (de talán leginkább önmagamnak). Nem tudok és nem is akarok már kívülállók - sokszor tök idétlen - véleményével foglalkozni. Elég, ha a családom véleményét meghallgatom, és elég ha figyelem a gyermekeim jelzéseit, viselkedését, és megpróbálom a szívem szerint legjobban nevelni őket.

Az én lányom még csak öt hónapos, úgyhogy ilyet még nem, de azt rendszeresen megkapom, hogy el van ba..va (szó szerint idéztem!), mert nem hagyom sírni.

Na most erre mit kéne mondanom? Kezdjem el magyarázni mindenkinek, hogy hasfájós volt, nagyon kellemetlen első két hónapunk volt, meg hogy olyan nincs, hogy egy pár hónapos gyerek már el van rontva, hiszen a legalapvetőbb igénye a testközelség? Nem tudom és nem is akarom mindenkinek megmagyarázni, hogy úgy nevelem a gyerekemet, ahogy kell, és ahogy a körülmények lehetővé teszik.

Két pici fiú biztos, hogy próbára teszi az embert minden téren, külön jó, amikor még kéretlenül bele is ugatnak a munkádba, miközben erődön felül próbálsz helytállni. Lehet, hogy ezt kellene mondani az összes kéretlen "nevelési tanácsadónak".

Igen, már mondták. Ez magyarul azt jelentette, hogy szerintük neveletlen a gyerekem. :)

Én is elég sokat fegyelmezek, ezt csak olyanok tudják mondani, akik egyféle gyerektípust ismernek, a csendben eljátszóst. Ez van, ne törődj vele. :)

Hajaj!

Anyámtól folyamatosan, tőle nagyon rosszul esik, az idegenek véleményére nem adok.

Nekem a fiam problémás, autista gyanú, szeptemberben viszik kivizsgálni. Semmilyen szabályt nem fogad el, és amihez nincs kedve, azt egyszerűen nem csinálja. Múlt héten éppen a védőnő mondta, hogy:

-Te vagy az anyja, neked kell tudni, hogy tudod motiválni, hogy csinálja a fejlesztő gyakorlatokat.

-De nem csinálja, hiába csinálok bármit.

-Hát ki főnök otthon?

Na, most ezt így kimondani egy ilyen probléma esetén nem kicsit pofátlanság?