Komolyan probléma, ha az okkal hisztiző gyermekemet nem zárom be a szobájába, hanem foglalkozom vele és megpróbálok rájönni, mi a gondja?

Tegnap vendégségben voltunk, ahol a kislányunk szintén elkezdett hisztizni, fáradt lett. (Beteg volt,

Talán ne húzkodd betegen, fáradtan...

Nekem meg az a véleményem,h a kedves házigazda akkor kezdje el osztani az észt, ha megkérik rá. De ameddig te nem kéred meg,h adjon tanácsot, addig ez az ő ostobaságának a jele.

Amúgy a te "módszereddel" nálunk is sokkal gyorsabban múlik a hiszti, mint büntetéssel. Úgyhogy még csak egyet sem tudok érteni a házigazdával.

Én kikértem volna magamnak, az biztos.

Csak annyit kell mondani, hogy mindenki úgy neveli a sajátját, ahogy akarja. És ha te elkapatod, az a te dolgod, neki semmi köze hozzá...

Ennyi.

Nem vagy béna anya, legjobb belátásod szerint cselekedtél. Láthatóan működik a rendszer, hiszen jól írtad, te ismered a lányodat.

Valószínű én nem lettem volna ennyire türelmes és a házigazdát elküldöm a jó büdös francba, amiért a sértő, kéretlen tanácsait osztogatja, gyakorlatilag alázva mások előtt.

Na mindegy, a lényeg, nem csinálod rosszul.

Én tapasztalataim szerint sem az ölelgetés a megoldás a hisztire. De ettől független sincs joga másnak beleszólni a te nevelési elveidbe. Én lányom nagyon hisztis,igaz 3,5éves lassan. Ő ha nekikezd,megmondom menjen át a szobájába,ha befejezte,kijöhet. Nálunk ennyi,ha nem megy,esetleg átviszem,megmondom akkor jöhet ki ha abbahagyta. De rá nem zárom az ajtót és nem is ültetem le,csak menjen át oda. Ilyenkor max 30 mp-et ordit,kijön,hogy befejeztem anya és kész.

Ha fáradt az megint más,nekem nem hagyja abba semmire a hisztit,csak ha átküldöm.Én nem jutalmazom öleléssel a hisztit,hisz a hiszti nem elfogadható számomra. Lehajolok hozzá,felemelem az állát és megkérdezem mi baja.De nekem ezer éve beszél már,bőven el tudta mondani 2,5 évesen is mi baja.Ilyenkor is ha kijön hiszti után,megkérezem mi baja.Elmondja.Megkérdem elért-e valamit a hisztivel.Mondja,hogy nem.

A lehető legjobban tetted, hogy felálltál és otthagytad.

Alapból a te módszereddel értek egyet, és egyébként sem nagyon viselem el, ha valaki kioktat, hogyan kell gyereket nevelni. Mindenkinek megvan a saját módszere, nem értem, miért kell ráerőszakolni valakinek a sajátját másra.

Teljesen melletted állok.

Vannak nálunk is olyan hisztis szituk amikor már idegemben beküldöm a 3 évesemet (2.5 évesen is) a szobájába, nyugodjon le ott, de előtte mindig megpróbálom kideríteni hogy mi a baja.

A te szitud más, beteg gyerkőc, fáradt, ilyenkor sokkal türelmesebbnek kell lennünk, ilyenkor én sem küldöm be a gyereket a szobájába hanem próbálom vigasztalni.

Vendégségben a legtöbb gyerek másképp viselkedik (az én gyerekeim biztosan), nálatok más volt, de ha mégis csak figyelemért hisztizett a lányod az sem akkora probléma, életkori sajátosság.

A kedves rokon menjen a fenébe, ha van gyereke akkor nem kell neki elvileg semmit elmagyarázni, bár ahogy olvasom, neki minta gyerekei vannak, hát gratulálok neki.

Ne foglalkozz vele, szerintem teljesen jól csináltad, én is ezt tettem volna. Persze, majd vendégségben szobába küldöd a gyerekedet, ott fogsz vele üvölteni és elkezdeni nevelni... Én vendégségben ezerszer türelmesebb vagyok, itthon megtehetem hogy mérgemben fél óra után feladom a küzdelmet, de vendégségben az ember szerintem igyekszik urrá lenni önmagán, mondom, én is ezt csináltam volna, hogy igyekeztem volna a gyerekem kedvében járni, megvigasztalni és kideríteni a problémát.