Mikor gyeker voltál, milyen dolgokat játszottál, mit képzeltél?

Ha elég magasra ugrottam futás közben, képzeletben madár voltam.

Gepárdok vagy kutyák voltunk (játszottuk hogy azok vagyunk) testvéreimmel és ha elfáradtunk, ribizlit kellett ennünk, ami életerő volt.

Kémkedtünk mindig. Volt füzetünk, abban vezettünk mindent. Ki mikor mit csinált, milyen érdekes dolgok történnek, rejtélyek amiket meg kell oldani.

Kislányként rövid hajunk volt húgommal és mindig azt játszottuk, hogy harisnyát tettünk a fejünkre - mint egy sapkát, hogy elképzeljük milyen lenne ha hosszú hajunk lenne. Aztán egymást dicsértük, hogy: "jaj milyen szép hosszú hajad van!"

Utazás közben az ablakon kinézve a választó vonalat néztem az aszfalton ahogy suhannak és azt képzeltem, azok nyilak és valaki lövi őket.

Autóban zenét hallgattunk és mindig azt figyeltem, vajon ritmusra jön-e a szembe forgalom?

mi mindig kockáztunk...felsorakoztattuk az autókat és kockával dobáltuk melyik lépjen és mennyit...így versenyeztek..ugyanezt eljátszottuk állatokkal meg pl mindennel..

sokat játszottunk westernest, rendőröst, szóval ilyen szerepjátékokat, jobbára filmekből átvett jeleneteket színeztünk ki, azokat játszottuk el, építettünk hozzá lovat, autót, vagy akár ürhajót, párnákból, lepedőkből, építőkockából, bármiből...

meg persze a legó is sláger volt.

Nekem volt egy hulyesegem.. 😂😂😂😂

Az is jo, vagy inkabb ne? Tenyleg eleg hulyeseg, inkabb rohogni lehet rajta. 😂

A sulifáknak nevet adtam érzelmek alapján és mindig az alá kellett ülnöm, ahogy épp éreztem magam vagy szerettem volna érezni magam. Játszottam, hogy istennő vagyok és én irányítoma szelet a cseresznyefa tetejéről. Volt 2 képzeletbeli barátom, pedig tudtam hogy nem valósak, csak szórakoztató volt odaképzelni őket és beszélgetni velük. Szerepjátékoztunk, bunkereket építettünk, hangyaviadalt tartottunk a homokozóban kialakított honokstadionban, folyton bujkáltunk, kincset kerestünk amit az egyikünk dugott el és nyomokat hagytunk egymásnak, meseszereplők voltunk, rengeteget versenyeztünk mindenfélében. Nem tudom ki a célcsoport, kistiniként 11 évesen azt játszottuk, hogy sztárok a férjeink és úgy csináltunk mintha komolyan azok lettek volna. Rengeteget harcoltunk a sulis fiúkkal, barátkozós vitáink voltak, drámáztunk mindig valamin. Telefonbetyárkodtunk is 10 évesen.

Egész sokáig úgy csináltam, mintha saját személyiségük lenne a játékaimnak, a fáknak, bokroknak, állatoknak. Képzeletben mindegyikkel beszélgettem és köszöntem nekik. Építettünk botokból, festettünk, rajzoltunk háborúsat, mindig egymás után jöttünk és indítottunk támadást vagy védekeztünk. Seprűfociztunk és fogócskáztunk. Modellesen vonultunk sminkben és ruhában, majd produkcióztunk kazettásbritneyre.