Naponta hányszor dicséred és hányszor kritizálod a gyereked?

Miért nem ülsz egyenesen, ülj egyenesen,vedd le a lábad, siess már, folyton lemaradsz, beszélj hangosabban, túl halkan mondod, még mindig nem hallom, mondjad már, ilyet nem szabad mondani, ne nyúlj hozzá, miért nyúlsz hozzá már megint, százszor megmondtam hogy ne csináld, azonnal fejezd be, nem úgy kell, nem tudod hogy kell, úgysem fog menni, miért nem eszed meg, olyan sovány vagy, miért eszed meg azt is, ne úgy fogd, ne menj oda, miért mész oda, maradj már a fenekeden, azt nem úgy kell, hogy beszélsz, stb..

Ilyenekre gondoltam és ennél durvábbakra.

Én minden negatív után megdicsérem, mert figyelt rám vagy megértette, amit mondtam, túlnyomó többségben van a dicséret kb egyharmad negatív, kétharmad pozitív arányban, külsőleg belsőleg egyaránt.

Ismerős beszólt, hogy túl sokat dicsérem, gondoltam viszonyítok másokhoz.