Van itt olyan, aki idősebb gyereket fogadott örökbe, vagy őt fogadták örökbe idősebb korában?Mondjuk 5-10 évesre gondolok.(azert írom hogy idősebb mert örökbefogadáskor mar a 3 évnél idősebb gyerek is idősnek számít amennyire tudom) ?

Nem én voltam, hanem az egyik legjobb barátnőm. 4 éves volt, amikor odakerült, mindig anyjaként és apjaként emlegette a szüleit. Évek óta jóban voltunk, amikor elmondta, hogy nem vérszerinti gyermekük, akkor sem valami nagy titokként, csak egyszerűen, teljesen természetesen. Jobb a kapcsolata a szüleivel, mint sok vér szerinti gyermeknek.

Én 3 voltam mikor odakerültem. Nem emlékszem mi volt előtte. Félig-meddig szerencsém volt, de nem vagyok ma sem komplett. Olyanokat szoktam pl mondani, hogy a család akkora hátrány lehet az életben, hogy sosem tudod leküzdeni. Nekem annyiban szerencsém volt, hogy volt időm olyanná válni, amilyenné akartam, van szeretetteljes kapcsolatom és fixa ideám, hogy a szeretetnél sokkal fontosabb a normális bánásmód és másik támogatása.

Nyilvan kell ido mire ossze szokik a gyerek a szülőkkel es ha pl egy 10 eves gyerekről van szo az mar ugye emlékszik arra, h milyen volt az elete elotte, es valszeg vannak rossz tapasztalatai. De azert sztem ha a felnőttek jol bánnak vele, egy ido utan sajat szuleikent fogja szeretni oket.