Ha nem lenne kötelező az óvoda, akkor járatnád a gyereked?

Természetesen. A bölcsit is kötelezővé tenném. A szocializáció alapja.

Nem. Nem érzem szükségét. Így is olyat választottunk, ahová 4 éves korától fog járni, jegyzői engedéllyel, és csak fél napra. Találkozik gyerekekkel, de nem érzem úgy, hogy iskola előtt feltétlenül szükséges neki napi 8-9 órát távol lenni a családjától és az otthonától. Azt gondolom, hogy a gyereknek a legjobb otthon, amíg meg nem érik arra, hogy elhagyja a biztonságos közeget. Tisztában vagyok vele, hogy manapság az a menő, ha már 1 évesen bölcsödés, és lépten-nyomon azt olvasom, hogy azért, mert élvezi és szükséges neki a másik gyerek társasága, de én ezzel nem értek egyet, és szerencsére mások sem, ezért találtam megfelelő helyet. Mindenkinek szíve-joga dönteni erről, mi így látjuk helyesnek. (Mellesleg én 5 éves koromban, egy évet jártam oviba, és tökéletes volt, addig otthon voltam, és nagyon élveztem. Nagyon jót tett, hogy csak akkor kellett elmennem hosszabb időre, amikor már nem féltem, nem sírtam anyukám után, nem viselt meg az elválás, mert már nyitott voltam rá.)

A fiam most lesz 3 éves, de már 2 éves kora óta jár csanába. Nagyon szereti, élvezi a gyerektársaságot, a fejlesztő játékokat, a kézműveskedést. A beszéde óriási lendületet vett, ahogy elkezdett járni. Ő persze egy nagyon nyitott, társaságkedvelő gyerek, de 3 éves kor körül szerintem már a legtöbb gyereknek jót tesz a gyerektársaság.

Én írtam, hogy marad otthon velünk sokáig. A férjem is egyetértett, szintén tapasztalatai miatt. Ő 2.5 évesen még bölcsibe ment, és utána óvodába. Felnőtt férfiként is emlékszik, mennyire gyűlölte, és nem akart ott lenni. A mai napig élesen az emlékezetében van, hogy az egész napot sírva töltötte, mert nem akart maradni, haza akart menni. Minden bizonnyal gyerekfüggő, de a mi kettőnk személyes tapasztalata az, hogy nem baj, ha otthon marad velünk. Amúgy fel lehet készíteni a gyereket az ovira 5 évesen is, ahogy 3 évesen is fel lehet. Csak nem mindegy, hogy egy szeparációs szorongás közepén hagyja ott az anyja, vagy utána.

5. vagyok. Ez nagyrészt szerintem is gyerekfüggő . Vannak gyerekek, akik még 5 évesen is bőgnek, vannak, akik már 2 évesen sem. Az én fiam, ha megpróbálnám 4-5 éves koráig itthon tartani, megbolondulna. A csanában vannak barátai (nem, nem csak egymás mellett játszanak, ez butaság), minden reggel örömmel megy.

Ez attól függ, mennyire kötődik hozzánk és mennyire igényli a gyerek-társaságot, vannak gyerekek akik nagyon társaságfüggőek és vannak akik alig mozdulnak anya szoknyája mellől, szerintem semmit se szabad ráerőltetni, mély nyomokat hagynak a pozitív és negatív tapasztalatok is.

Járatnám. Az enyém ugyan még bölcsis, de nem bántam meg. Szereti, szeret oda járni. Az oviba meg már foglalkozások is vannak. Persze ezeket lehet itthon is, de azért közösségbe minden másabb. Ha belegondolsz tanulnak egymástól, sok hülyeséget, de jót is. Kell a társaság. Nem is értem azokat akik nem járatják oviba. Szeritnem az saját maga miatt nem teszi, mert nem tud leválni a gyerekéről. Pedig el kéne fogadnia hogy valamikor el kell kezdeni. Az iskolával azért nem érdemes kezdeni, mert ott már sokkal komolyabb szabályok vannak. Az ovi még kötetlenebb, de mégis tanulnak ott is.